Kis csapatunk próbált még a beígért kánikula elõtt leérni Merenyére. Na de hát ember tervez… Útközben zavar támadt az erõben, és a tájékozódási képességünkben, így pici csúszással, de azért csak megérkeztünk a 120 hektáros baranyai víztározó partjára.

 

 A tógazda szívélyes útbaigazítása után hamar megtaláltuk azt az állást, ahol Polgár Karcsi és barátai már kiépítették ideiglenes táborukat ráadásul már készülõben volt az a bográcsos vaddisznó pörkölt amelynek a megyében nagy hagyománya van.

 

 

Baráti kézfogások és horgászáldomás után / melynek alapját a fiúk szolgáltatták egy jófajta három éves gyümölcspárlat formájában/, rá is tértünk jövetelünk okára: magára a horgászatra. A rendelkezésünkre álló idõ nagyjából egy teljes nap volt, ami nem sok, ha magát a bojlis technikát vesszük alapul, de mivel Karcsi nagyon jól ismeri a tavat, még így is nagy reményeket fûztünk az elõttünk álló 24 órához.

  

Annak ellenére, hogy nem volt eget rengetõ nagy a távolság ahová a szerelékeket be kellett jutatni, a behordás mellet döntöttünk. Ehhez Karcsi gyõztesünk segítségével, össze is szerelte bójáit, amelyek egy ötletes átalakítással tapogató rúdként is funkcionálnak. Ezáltal idõt és legfõképpen helyet lehet spórolni a csónakban. Karcsi szerint, itt azokat a helyeket kell keresni, ahol koppan a rúd az aljzaton, vagy pedig vékony 15-20 cm-es iszapréteg fedi a kemény talajt. A legnagyobb testû pontyok valamiért itt szívesebben táplálkoznak, mint a vastag iszapréteggel borított területeken.

 

A bóják elhelyezése után a szerelékek elkészítése következett. Karcsi a minél egyszerûbb végszerelékek híve, amelyek sok esetben hatékonyabban mûködnek szerinte, mint, a csavaros-fineszes cuccok. Elõtét nélküli fõzsinórra kerül egy biztonsági klipsz, amibe a legalább 100 grammos ólom kerül. Ez egy gyorskapocsba csatlakozik, amire már csak a megkötött elõkét kell tenni, ami a jelen esetben 4-es Maruto horgot jelent, fonott elõke zsinóron. A hajszálelõke hosszát Karcsi úgy alakította ki, hogy vagy egy nagyobb 30-35 mm-es bojli-t fûz fel rá, vagy két kisebb átmérõjût/ 18-20 mm-eset/, de azt duplában. Ami még érdekes volt számomra a csalizás tekintetében, hogy nagyon ritkán használ pop-up bojlit vagy más lebegõ alkalmatosságot. Csaknem minden esetben fenéken elfektetett csalikkal próbálja horogra csalni a halakat.

 

 

Karcsi után Jani következett és a mestertõl ellesett mozdulatokkal, készítette el azokat a végszerelékeket, amiket õ használt horgászatunk során. Jani egyik horga mellé egy szem kísérleti stádiumban lévõ (dupla halas ízesítésû) nagyméretû bojli került, míg a másik elõkére a Gigamino Three Bojlikból két darab.

 

 

 

 

 

A behordást siettette a bográcsban lassan fortyogó pörkölt isteni illata is, úgyhogy gyors csónakba szállás után már a vízben is voltak a csalik, amelyek köré egy-két marék bojli került.

 

 

 

 

 

A meteorológusok sajnos most sem tévedtek és megvolt az általuk jósolt legalább 30 celsius fok. Valósággal agyonnyomott minket a levegõ, és ez nyilvánvalóan a halak kapókedvére sem volt jótékony hatással. Egyedül abban bíztunk, hogy késõ délutánra, vagy legalább estére megérkezik a lehûlés, vagy egy kiadós zápor. A rekkenõ hõség ellenére, már kora délután volt kapásunk. Ráadásul Jani horgát húzta el valami, ami a bot hajlásából ítélve nem éppen retúr méretû lehetett. Lehetett, mert sajnos a csónakba szállás közben egy pillanatra meglazult a zsinór, ami elegendõ volt ahhoz, hogy a vélhetõen szép ponty kirázza a szájából a horgot. Mindenesetre bizakodásra adott okot az, hogy még ilyen fülledt melegben is táplálkoznak a halak. A következõ kapás már Polgár Karcsi botjára érkezett. Csónakba szállást követõen, már a nyílt vízen folyt a fárasztás. Igaz, hogy a merenyei halak nagyon erõsek és sokszor méretüket meghazudtoló módon küzdenek, de azért így is lehetett látni, hogy mostani vendégünk nem lesz kapitális példány. Viszont sikerrel szákoltuk meg a nap elsõ 7-8 kilogramm körüli halát.

 

 

 

 

A délután hátralévõ része egy két dévérkeszeg fogástól letekintve eseménytelenül telt. Azaz nem teljesen, mert az idõközben elkészült ebédet igen jóízûen fogyasztottuk el. Az éjszaka pedig megjött az amire vártunk…csak nem éppen úgy ahogyan vártuk. A teljes szélcsöndbe, mint egy gyorsvonat érkezett meg az orkánerejû szél és esõ. Egyik pillanatban még mindenki gyöngyözõ homlokát törölte és fohászkodtunk egy kis északi szélért, a következõben, pedig mentettük ami menthetõ, és próbáltunk mindent kis faházunkba bezsúfolni.

 

 

 

Természetesen a halak mikor indultak be??? Naná, hogy a legnagyobb viharban. Ahogy elkezdõdött az égi háború, elõször Jani cimborája Dani akasztott majd szákolt egy 4 kilogramm körüli pontyot.

 

 

 Majd Jani kezében hajlott karikába a bot. Mivel ilyen idõben a vízre szállás esélytelen, a partról kellett a halat kifárasztani és kihúzni a halat. Ám ez a mûvelet a folyamatos villámlások közepette egy több, mint három és fél méteres karbon pálcával nem éppen veszélytelen mûvelet. De szerencsére „happy end” lett a fárasztás vége. Jani nem lett pirítós és még a kamerának sikerült pózolni a gyönyörû 15 kilogramm körüli tõponttyal.

 

 

Az este folyamán még egy kisebb pontyot sikerült fogni, azután már csak az esõ monoton kopogása hallatszott horgászkalyibánk falán, a kapásjelzõk sípolása helyett.

 

 

Egészen kora reggelig, amikor elõször csak egy, majd pedig folyamatos pittyegésre ugrottam ki a hálózsákból/ tudják: a horgászvér sosem nyugszik/, és mivel rajtam, valamint Polgár Karcsin kívül mindenki az igazak álmát aludta horgászbotot ragadtam és pár perces fárasztás után sikerült megszákolni egy szép merenyei tükröst, ami a fejlesztés alatt álló bojlira éhezett meg.

 

 

 

Miután az alkalmi Csipkerózsikáknak sikerült felébredni álmukból, a botok újra csalizása és várakozás következett. Sajnos a kánikula visszatért és Dani kis potyeszán, két leakadáson valamint néhány lapát dévérkeszegen kívül számottevõ eredményt már nem tudunk felmutatni az indulásig.

 

 

Ennek ellenére nagyon izgalmas éjszakán voltunk túl. Jani pedig fõleg, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy ilyen körülmények között fárasztott és szákolt sikerrel, egy kapitális pontyot.

 

Az élmény dús horgászaton kívül, Polgár Karcsi még egy ajándékkal kedveskedett a fiúknak. Illetve egybõl többel, hiszen igen értékes Gigant Baits csomagokat nyújtott át nekik, amit a srácok hamarosan tesztelni is fognak kedvenc horgászvizükön. 

 

 

Reméljük azokról a szép fogásokról is be tudunk majd számolni. A horgászatról készült izgalmas kisfilm a hamarosan látható a PV tévé mûsorán.

 

 

Addig is görbüljön a bot és füstöljön a fék!

 

Szöveg és kép: Vetró Péter