Néhány gondolatot szeretnék fûzni a saját horgászatomhoz is. Fogásaimat természetesen nem soroltuk a többi versenyzõ eredményei közé, csak szórakozásból és tapasztalatszerzés céljából pecázgattam. Ez a néhány napos horgászat lehetõséget teremtett a legújabb bojlink, a Gigamino Five tesztelésére! A csaliról csak néhány szót szeretnék írni. A tésztájába igyekeztük a lehetõ legnagyobb mennyiségû fehérjét (túlnyomó részben hallisztet) bedolgozni. Ezt a szélsõségesen halas lisztkeveréket már semmilyen aromával nem ízesítettem tovább. Az íze és az illata is erõsen halas jellegû. A horgászat elõtt a kibontott zacskóba még egy kevés halolajat öntöttem, amit a bojligolyók néhány óra alatt magukba szívtak. Ettõl a felületük kissé megpuhul és még sötétebb, fekete színt kap a csali. Az így elõkészített golyókat használtam etetésre és csalizásra egyaránt. A szerelékem a lehetõ legegyszerûbb oldalklipszes fix ólmos végszerelék volt. Csalizásra egy szem 20-as méretû Gigamino Five bojlit használtam.
Az eddigi tapasztalatom alapján, jó eséllyel kereshettem az elõttem lévõ vízterületen a tokhalakat. A tavalyi kapásaim is a nyílt vízrõl voltak, ezért ezt horgásztam meg elõször. Két marék Ötöskét szórtam szét a horog köré, egyéb etetõanyagot, pelletet vagy magot nem alkalmaztam. A hideg víz miatt nem mertem túl sok etetõanyagot a helyekre bejuttatni. Több leírásban is olvastam már, hogy a hideg vízi horgászatnál nem szabad nehéz, komoly beltartalmú, halas csalikat használni, fõképp kerülni kell az olajok alkalmazását. Ez az állítás a horgászatom alatt teljesen megdõlt! -Lehet, hogy a halaknál is bolondok napját tartották?!- A „büdös” olajos csalimra egymás után érkeztek a kapások!
Az elsõ éjszaka, besötétedés után röviddel már jelentkezett az elsõ érdeklõdõ. A jellegzetes ejtõs, maszatolós kapásból rögtön tokhalra gyanakodtam. A bevágás után be is igazolódott a gyanúm. A nagytestû jószág tompa ellenállása rögtön óvatosságra intett. Néhány pumpálás után tudatosult a halban, hogy valami történik vele, amire egy fergeteges kirohanással válaszolt. Hasonlóan viselkedik, mint az amúr, csak sokkal kitartóbb és gyorsabb a rohamainak a hossza. Tavaly õsszel a partról akartam kifárasztani két példányt is, de mindkét esetben a partszéli dulakodásunk közben kiakadt a horog a tok szájából. Nem akartam ismét megadni az esélyt az ellenfelemnek, ezért a mostani horgászatomnál minden halért bementem csónakkal. A fárasztás így sokkal egyszerûbb, biztonságosabb és kíméletesebb tudott lenni. Tíz perc csónakázás után már matracon is volt az elsõ fehér tok! A súlyát 21 kilósra becsültük. Gyors fotózás után már eresztettem is vissza a vízbe, amit különösen nagy gondossággal kell végrehajtani. A tokhalra jellemzõ heves védekezés rendkívüli módon megterheli a hal szervezetét, amit csak hosszas „élesztgetéssel” lehet orvosolni! Minden tokhalat legalább 10 percig a csónak mellett tartogattam, úsztatgattam, lélegeztettem, hogy ismét erõre kapjon és saját magától elússzon. Ez nagyon fontos a halak védelmében!
Az elsõ tokhalam.
Még két hasonló ejtõs kapásom volt a további néhány órában, azonban ezek egyike sem végzõdött sikerrel. Az elsõnél még megakasztottam a halat, aki egy rövid roham után angolosan lelépett, de a horgomon hagyta az egyik vértjét! A második kapás meg sem akadt. Mielõtt még teljesen elcsüggedtem volna végre egy húzós kapás is érkezett. Ennek elkövetõje egy 8 kiló körüli tükörponty volt.
Második nap már a csapattársaim horgászatára is gondolnom kellet, ezért csak az egyik botomat hagytam a meder közepén, a másikat átvittem a túlsó part alá, az akadók szélére. Innen reméltem a szebb pontyokat. A számításom teljesen bejött. A reggeli becsalizást követõen egy órával a mederbõl ismét jelentkezett az ismerõs ejtõs kapás. Természetesen ismét tokhal volt.
Második tokom.
Innentõl már nagyon felgyorsultak az események. A meder közepén hagyott szerelékemen szép sorban jelentkeztek a tó vértes lakói. Felváltva fárasztottuk õket a társaimmal! Hihetetlen élményt nyújtottak a kicsit hûvös és szeles napon!
A harmadik, talán a legnagyobb.
Negyedik tokhalunk.
Ötödik tokunk
Horgászhelyünk, a négyes állás
Legnagyobb megelégedésemre, a parti szerelék is kapással jelentkezett. A Gigamino Five bojlit nem csak a tokhalak, hanem a pontyok is szeretik! A kapásból rögtön tudtam, hogy ponttyal akadtam össze. A klasszikus füstölõs kapás teljesen eltért a tokok bágyadt, ejtõs kapásától. Komoly ellenállás ellenére, sikerült a halat a bedõlt fa ágai elõtt elvezetnem. Mikor kiért a nyílt tórészre, megpecsételõdött a sorsa. A csónakkal követve, 10 perc alatt matracra került a szép töves.
túlpart alól fogott elsõ pontyom, 13,80 kg.
A slusszpoén azonban még hátravolt. A visszahúzott szerelék egy óra múlva ismét hangos sivításba kezdett! Hihetetlen erejû ellenállással újabb ponty érkezett. A csónakból való fárasztásnál egyszerûen nem tudtam felhúzni a fenékrõl a halat. Komótosan ballagott, közvetlenül a fenék fölött, jó tíz percen keresztül. Majd szép lassan elkezdett emelkedni. Mikor megjelent a felszín alatt a sziluettje, nem is akartuk elhinni a hal méretét. Csodálatos, széles háta és pikkelyes teste teljesen lenyûgözött! Ovatosan szákoltuk meg az életem harmadik húsz plusszos pontyát!
Útban a part felé
Húsz kiló fölott!
Gyönyörû, hibátlan, arányos tõponty.
A hétvége szupercsalija és a legbecsesebb eredménye.
Öszefoglalásul el kell mondanom, hogy a dupla halas bojlink, a Gigamino Five a legmerészebb álmaimat is felülmúlta! Persze ehhez a remek eredményhez kellett a Nemesnádudvardi Tõzeges tó egyedülálló halállománya is! Köszönet érte Talabér Krisztián tógazdának.
Kívánok mindeb kedves pontybarátomnak hasonló bolondos szezonkezdést!