Félretéve a munkát, a hétköznapok nyomását, autóba pakoltam a cuccaim és elindultam pihenni. Még az év elején meghívást kaptam Molnár Lajos bátyámtól egy Békés megyei bányatóra, a Kondorosi homokbánya tó horgászatára, helyi horgászegyesület vendégszeretetére. Bandi barátom társaságában, lakókocsijával a hátam mögött jó érzés volt elindulni (végre) négy éjszakás horgásztúránkra. Nem ismertem, ismertük a vizet ahova tartottunk, de mégis mosolyogva haladtunk a vízpart felé. Az idő már Budapesten sem volt a legszebbnek mondható. Közel 260 kilométeren követett minket az eső, a hideg szél. Nem csüggedtem a zord idő miatt, tudtam lesz öröm az ürömben!

Etető anyag

Megérkezve Kondoros városába, a helyi benzinkúton találkoztunk Lajos bácsival. Örömmel fogadott minket, gyorsan elmesélte a tó rövid történetét, telepítéseket, és, hogy nem fognak benne a lejáró horgásztársak nagy halat. Talán nekünk sikerül gondoltuk, és tiszteletjeggyel a zsebünkben már haladtunk is a tó partjára. Partra érve (még mindig szakad az eső) végigsétáltunk a tavat szegélyező úton, jó helyet keresve, a tábornak, a horgászatnak! Nagyon szép 12 hektár körüli víz terület, körben stégekkel, fákkal borított parttal! Végül meghívónk Lajos bátya stége mellet döntöttünk. Az idő nem volt kegyes hozzánk, és már késő délután értünk a tábor kialakításához. Úgy döntöttünk, az este nem szereljük össze a botokat, viszont megkeressük a horgászni kívánt területet, lebójázunk, és egy jó adag csalogató bojlit szórunk a jelölések köré. Csónakba szálltunk, radart izzítottunk, és kémleltük a medret. Izgalmas, és egyben szép látvány volt, nagyon változatos meder 3-11 méteres mélységek, néhol dús aljzati növények, akadók, kagylópadok, kőkemény szinte döngölt platók. Mivel fogalmunk nem volt róla, hogy mi vár minket, mivel találkozunk, így csak két bóját tettünk le. Az egyiket 5 méteres víznél egy elég nagy platóra, a másikat pedig 8 méter mélyen egy törésre helyeztük. Mindkét bójára főzött magkeveréket és halas vegyes Gigant Maximusz etetőbojlit szórtunk. Az nap már csak a házi gyomormelegítő, és a pihenés volt a legjobb barátunk.

Bázis

Másnap reggel 8óra körül ébredtünk. Szomorúan halottam, hogy még mindig kopog az eső a lakókocsi tetején! Felszívtam magam (ahogy Bandi is) és nekiálltam összerakni a botjaim. Mire végeztünk már nem esett, enyhén fújt a szél, de nem esett az eső! Amilyen gyorsan csak tudtuk már húztuk is be a szereléket csalogató etetés ismételtünk, majd nagy reményekkel telve vártuk azt az izgalmas jelző sikítást! Nem ismerve az itteni halakat, rém egyszerű stratégiát választottunk. Négy bot a végén négy különböző csali (Bandinak kettő, nekem kettő) az első boton a Two, Másodikon a Tree, harmadikon a Four negyediken pedig a Five. Minden bojli mellé a vegyes halas etetőt szórtuk, ugyanazzal a dippel meglocsolva, ami a hajszálelőkére volt szúrva. Bizakodva vártuk a zord idő ellenére is a kapást. Az nap csöndben telt, esőmentesen kapás nélkül. Etetést nem hanyagoltuk, a radart folyamatosan üzemeltetve, 3 óránként etettünk, frissítettük a csalikat. Éjszaka megtört a jég! Bandi jelzője éktelen zenébe kezdett, kapkodva öltöztünk, és szaladtunk a bothoz. Bevágásról nem nagyon lehet beszélni, Bandi, ahogy ráemelt a botra és átváltotta a nyeletőt azonnal érezte, hogy ez nem lesz kis hal! Csónakba szálltunk, és amilyen sebességgel csak tudtunk haladtunk fölé. Izgalmas volt, fölé érve a fárasztást szemlélni, küzdött, nem akarta megmutatni magát. Jó pár percig csak harcoltak egymással, barátom nehézkesen lopkodva a zsinórból tudta a víz tetejére kényszeríteni. Halkan mormogva csak annyit mondott, szerintem szép lesz, és ízlett neki a dupla halas (Five)! Megszákoltuk, de egy pillanatra sem tettük a csónakba. Tenyerünk összecsapásával tudatuk a tájjal, hogy szákba a hal, partra visszük, és örömködünk mielőtt visszaengedjük. Partot érve azonnal a bölcsőbe helyezte barátom, sóhajából már tudtam, hogy valami különlegeset adott a víz, valami egyedi szépséget! Lámpáink fényében már látszott, hogy egy igazi gyönyörű csodálatos szépséges nyurgaponty a halunk! Mérleg elő és már repült is a számláló, egészen 14,35-ig! Annyira szép volta hal, hogy nem engedtük el csak a reggeli fényképezés után! Ami nagyon érdekes volt, hogy a helyi horgászok közül, aki a vizet szereti, évek óta vallatja, halakat tiszteli, és bojlis horgásznak tartja magát, kijöttek a fényképezésre, és maximálisan osztoztak az örömünkben! Simogatták a halat, érdeklődtek, hogy mivel, hogyan, honnan fogtuk, és rettentő módon örültek, hogy van a vizükben ilyen szépség. Nagyon örültünk mi is, tudtuk nem volt hiába való a küzdelem az elemekkel. Jó a stratégia, jó a csalogatás, jó a csali! Lajos bátyánk fülig ért szájjal jött hozzánk, boldog volt, ahogy mi is, már a következő időpontot mondta, illetve amikor csak tudtok, gyertek gyerekek!

14.35 kg nyurgaponty

Nem volt vége a horgászatnak, még csak most kezdtünk, újra csalizva, újra csalogató etetés és máris éles minden botunk! A túránk hátralevő részében még rengeteg pontyot tudtunk fogni, sajnos nem jött több hasonló szépség. 3.5-14.35-ig fogtunk számtalan tükröst, és pikkelyest. Mind egytől egyig nagyon jó erőben dolgozott, nagyon jó érzést keltett, és mindegyik egy szem Five vagy Four csalira csábult el.

Sok ponty

Túránk Vasárnap sajnos véget ért, egy másodpercét sem bántuk, egy kicsit sem voltunk elkeseredve, hogy nem a 20 vagy 30 pluszos példányokat csaltuk horogra! Horgászni indultunk, pihenni az ismeretlenbe, ahol kipihentük magunkat, rengeteg jó embert megismerve, a természettől ajándékot kapva indulhattunk haza! Sok helyen horgásztam, és remélhetőleg fogok is, de erre a túrára mindig emlékezni fogok! Köszönjük a lehetőséget Molnár Lajos bácsinak a horgászatért (van még abban nagyobb is Lajos bátyám), Polgár Karcsi barátomnak a kiváló csalikért. Mindenkinek hasonló jó élményeket kívánok. Kitartás, egyszerű (tőlem már megszokott) szerelék, a minőségi csali, meg a horgászat szeretete meghozza a sikert, az örömöt!!

Görbüljön!

2015.06.30.

Antal Péter Gigant Baits