Délelőtt folyamán érkeztünk a négyes hely volt foglalva. Régi ismerősök barátok üdvözlése (meg persze a kötelező házi-pálinka elfogyasztása) után, tábort állítottunk. Ismerve a vizet nem sokat keresgéltem a bóják helyét. Gyorsan motort szereltem a csónakra, és már mentem is a kiszemelt helyre. Stratégián nem gondolkoztam sokat. Viszonylag nagy mennyiségű etetés után csak a horog mellé tettem pva hálóba pár szem bojlit. A csali kiválasztása ismét enyhe fejvakarással kezdődött. A bőség zavara mindig megbolondítja az embert. A nemrég volt kiállításon a horgásztársak sokszor feltették a kérdést, hogy a Maximusz családdal szoktam-e csalizni vagy csak etetek. Igen szoktam, de csak ritkán és akkor is jó pár órát dippbe áztatva. Ezen a túrán más volt a helyzet. Kifejezetten csak Maximusz kolbász, és Maximusz mussel volt a bevetendő csali, illetve az etetés. Dippelve csak a horogra szánt bojli volt, igaz az már jó két napot a dippbe pácolódott.

Nagy segítségünkre volt még a TWIN CARP etetőhajó. A bevetendő készségünk minden eggyes darabját ezzel a hajóval juttattuk a vízbe. Jó kapcsolatban vagyunk mi Gigantosok a Twin Carp hajó gyártójával, így kaptunk tesztelésre tőle egy hajót. Amit tudni kell róla, hogy kiváló darab. Két rekeszbe lehet rakni az etetnivalót, két horgot lehet akasztani az úgynevezett szerelésbehúzó fülbe. Persze mondhatjuk, hogy ezt mindegyik tudja..........Igen most jön a de! Az egyszerűen csúcs, hogy teljesen magyar fejlesztés. Magyar kezek gyártják szerelik, szervizelik. Roppant egyszerű, mégis nagyon jól működik. Kifejezetten tetszett a gyorsasága, a hatvoltos rendszerű kialakítása, kezelhetősége. A távirányítója is hat voltos (ilyennel még nem találkoztam) négy ceruzaelem, vagy akkumulátor kell neki és tudja a dolgát. Nagyon jól teljesített pedig jó 200-250 méterre horgásztunk (kellett a távcső hiába jól látható narancssárga a teste).

Első napunk szinte kapás nélkül telt, az éjszakánk is. Nem idegeskedtem, nem gondolkoztam túl, nem variáltam a csalikkal. Másnap jött az első intenzív sípszó. Korán reggel orbitális sípolásra nyitottam a szemem (úúú de szokatlan ébresztő). A távjelző majd szét esett úgy muzsikált, majdnem megnéztem rajta mennyi az idő mire rájöttem, hogy ez nem a telefonom, és nem az otthoni ágyban vagyok. Jó pár másodperc kellett mire feldolgoztam mi is történik, a horgomon meg egy gőzmozdony megállás nélkül tépte a zsinórom. Kiszaladtam, rámartam a botomra és próbáltam fékezni a mozdony sebességén. Szépen lassan magam felé fordítottam, csónakba szálltam és haladtam felé. Érezni lehetett, hogy nem szokványos Nagyrédei halacska, valami egész más módon küzdő ellenfél. Közeledve felé alig vártam, hogy lássam mit fogtam, vagy legalábbis mekkorát. Megálltam a tükörsima vízen, és próbáltam felhozni a felszín közelébe, nem bírtam még csak a látható részhez sem kényszeríteni. Mintha az iszapba húztam volna egy szörnyet, Nehézkesen komótosan úszkált, kis túlzással arra amerre akart. Forgatott a szélcsendben mintha vihar lenne, recsegtette a botomat mintha harcsa lenne, de följönni, hogy megmutassa magát azt nem akarta. Jó pár percig tornáztunk egymással (jó ez így reggel, még kávé helyett is) aztán megtört az ereje. Fel tudtam hozni, hogy lássam ki is ez a lény. A víz tetejét nagy fröcsögéssel megtörve kidugta a fejét egy gyönyörű miszlai töves. Párszor alábukva próbálta lerúgni magát a horogról, de végül sikerült megszákolni. A csónakba tettem a botom, torkomban a szívemmel elindultam a part felé, boldogan, nagy mosollyal az arcomon. Idei első nagyrédei pontyom egy miszlai 14.80 as töves.

Fényképezés után visszaengedtem, és büszkén csaliztam ugyanazt a kolbászos Maximusz bojlit amivel sikerült halat fogni. Örömmel tettem a szenzációs etetőhajóba (köszönöm Zsolti) és küldtem vissza jó messzire a bójám mellé. Megtört a jég. Kapás kapás hátán lett, sorban fogtuk a halakat. Ami igazán különös volt a horgászatunk során, az az, hogy egy darab 10 alatti halat mérlegeltünk, az összes többi 10 fölötti volt. Most teljesen biztosan tudom mondani, hogy:- Igen csalizok a Maximusz családdal, és igen jó eredménnyel lehet horgászni vele. Persze a jó csali mit sem ér ha nem jó tavon vagyunk, ha nem jó a módszer amivel horgászunk, és ha nem hiszünk a csali fogósságában.

Jó érzés volt végre pár napot a vízparton tölteni, ismét jó élményeket szerezni, a természetben megnyugodni. Nem lehetek elég hálás a Gigant Baits bojliknak, Polgár Karcsi barátomnak, Zsoltinak a Twin Carp etetőhajó gyártójának, és a nagyrédei horgásztónak az újabb felejthetetlen élményekért.

Köszönünk mindent Antal Péter, Budai Csaba Gigant Baits!