Tizenharmadik alkalommal vágtam neki, az 1500km-es útnak. Nem babonából, de kicsit vegyes érzemekkel indul el az ember, egyedûl egy ilyen hosszú külföldi túrára télen. Az út sablonosan telt, terv szerint érkeztem, a bevásárlást elintézve indultam engedélyt válltani. A Horgászsszövetség irodájában egy örvendetes hírt közöltek. A jövõben nem kell keresgetni a jegyváltó helyeket, az engedélyeket már neten keresztül is meg lehet vásárolni. A www.CARTEDEPECHE.fr oldalra kattintva megtudhatunk mindent már itthon.

A tóhoz érve "ideális" állapotok fogadtak. Ragyogó napsütés, szélcsend, tükörsima víz. Nos nekem- ki már régóta ismerem a vizet -egyik szemem sírt,a másik nevetett. Január 7.-én fürdõnadrágban sátrat verni és bepakolni egész kellemes. De!!!. Tudtam, míg ilyen lesz az idõ,addig a halfogás el lehet felejteni. A tavalyi túrán jól bevállt négy helyet választottam botjaimnak. Kettõ terültet etettem bojli és aprómag keverékkel a 3méteres vízben. Míg a másik kettõ botot 11méteres mélységben helyzetem el, pár szem félbe vágott bojli etetésével. Csalinak a GIGANT BAITS ICE és az új DOUBLI bojliait használtam.

Mivel nem kellett helykeresésel töltenem az idõt, már koradélután állt a tábor és a csalik is a vízben votlak. Jött az este és vele a hideg. Reggelre a hõmérséklet -6C fokra süllyedt. Másnap már megint meditárrán nyár volt. Szerdán feltámadt a kontinens felõl fújú hideg északi szél. Ekkor a halak is aktivizálták magukat. Délután is volt is egy kapásom, mely sajnos nem akadt rendesen és elvesztettem a halat. A szél erõsödött, s péntekre annyira feltámadt,hogy a parton lévõ csónakomat felkapta és egy sziklának csapta. Az elvileg törhetetlen csónak ezt nem bírta, és mint egy dinnye végighasadt nagy reccsenéssel. No, gondoltam most ért véget idei túrám. Mivel a távolságok miatt mind a négy horgom behúzással került a helyére. Elsõ csüggedésembõl felocsudva, telefonáltam haza a csónak forgalmazójának, elmondtam mi történt. A közeli horgászbolt címét megadva, kedden már is vehettem új csónakomat.

Kedden este más örvendetes esemény is törént, úgy 21óra körül megérkezett Clermont-Ferand-ból francia barátom,TinTIn. Gyors sátorverés, és konzultáció vette kezdetét. Barátom látva a szél erõsödését úgy döntött, hogy holnap reggel beköltözik a velem szemben lévõ szigetre. Ott is töltött egy éjszakát,  de az akkor már nagyon erõs és hideg szél miatt,másnap visszatért a védett szárazföldre. Reggelre lecsillapodott a szél, és hófelhõk jelentek meg. Délután erõs havazás kezdõdött. Ez a ftont hozta meg elsõ halamat, ami egy csodálatos színû,hibátlan, 16kg-os tõponty volt. Barátom még aznap egy 6kg-os és 15kg-osat fogott.

De,ami a halaknál is emlékezetesebb marad, az a táj szépsége volt. 13 év alatt  hóval takarva még nem láttam ezt a tájat.

A közeli városból is sokan jöttek és fényképezték ezt a karácsonyi látványt. Sajnos, két nap múlva a déli meleg szél és a nap eltûntette ezt a tüneményt. A déli szél pedig viharossá fokozódott, mely a 6 és fél km-es völgyben felgyorsult és a tengerhez hasonló hullámokat hozott létre. Az esõ víszintesen szakadt a viharos szélben. Az éjszakát az autókban töltöttük, részben. Nekem 2 kapásom volt ebben az ítéletidõben. A 6fokos vízben térdig gázolva toltam a csónakot, de mire a nagy szembe szélben a halak közelébe értem õk  már be is mentek a fák közé. TIntin jobban járt, neki is 2 kapás volt, de õ egyet meg tudott fogni. Másnap reggel a vihar elvonult és mindent vizesen hagyott maga után,ami a sátrakban maradt. A délelõtt szárítkozással és csomagolással telt. Én elõbbit, barátom utóbbit csinálta. Lejárt szabadsága, elbúcsúztunk egymástól azzal, hogy jövõre ugyanitt találkozunk. Azért, hogy elkerüljem az ilyen baleseteteket, én is sátrat bontottam és 300m-rel odébb, az erdõben állítottam fel táboromat. Itt viszont már csak 8méteres mélységeket találtam. Ebben a sekélyebb részben kerestem ígéretes pontokat. A következõ két hétben az idõjárás stabilizálódott. Nappal szélcsendes napos idõ, éjszaka kemény mínuszok. Sehol egy agresszív frontbetörés. Ezen pedig nem tudtam sajnos változtatni. Egy kapásom volt a két hét alatt, amit sikerült is megfognom. Ebbõl is látszik, hogy az egy hónap alatt, egy hét volt ami igazán akciódúsra sikeredett.

Ha télen megyünk nagy vízre horgászni, az egy-két hetes túrák lehet, hogy nullázással végzõdnek az idõjárás miatt. Ennek is megvan a maga szépsége. Sokan még a horgászok közül sem értik, hogy ebben mi a kihívás. Ezt meg kell próbálni, átélni és akkor már meg is lehet érteni.