Az üzemi bojligyártás tapasztalatai

 20 évvel ezelõtt, Magyarországon az elsõként kezdtem az üzemszerû bojlikészítéssel foglalkozni.

A hosszú évek gyártási tapasztalata, a folyamatos tesztelések, próbahorgászatok, versenyek tapasztalatai, az önzetlen horgásztársaim és teszthorgászaim szakmai segítsége, valamint a horgászcikk kereskedelemben eltöltött hosszú idõ talán feljogosít arra, hogy megosszam a témával kapcsolatos észrevételeimet a kedves olvasóval.
 
A cikksorozatomban több fontos témát szeretnék egy kicsit körüljárni, elemezni, természetesen a bojlikészítésre vonatkozó konklúziókat is levonva. A témák boncolgatása során egyre több és több kapcsolódó kérdés, felvetés is napvilágra kerül, amik önmagukban is megérnének egy-egy cikket. Az újságterjedelemének korlátai sajnos határokat szabnak a részletesebb kifejtésnek, de minden észrevételt, hozzászólást szívesen fogadok az Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. elektronikus elérhetõségen. A sorozatban részletezni kívánt témák az alábbiak:
  
  • Elvárt és elvárható minõségi kritériumok a bojlival szemben
  • Az üzemszerû bojligyártás elõnyei és hátrányai.
  • Tojással, vagy tojás nélkül készítsük a bojlikat?
 Az elsõ részben az elvárt és elvárható minõségi kritériumokat szeretném bemutatni a bojlikkal szemben.
 
Magyarországon nagyon szigorú feltételrendszerrel szabályozott az állati takarmányok gyártása és forgalmazása.
 
A hazai horgászcikk ipar az elmúlt negyven-ötven évben gyökeres változáson ment keresztül. Nem részletezném azokat a társadalmi-gazdasági változásokat, amik meghatározták az iparág alakulását. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a „hiány” idõszakából mára már a túlkínálat bõségével kell megküzdenünk. A fogyasztási szakásaink is gyökeresen átalakultak. Általánosságban elmondható, hogy a megbízható és minõségi termékeket lassan kiszorítják az olcsó vagy a divatos termékek. Minkét termékcsoportnak megvannak a sajátos buktatói. Az olcsó, tömeggyártott termékek özönérõl, mint jelenségrõl nem kívánok írni, a „divatos” termékekrõl azonban igen. A bojlis horgászat legtöbb kelléke pont ebbe a termékcsoportba sorolható. Természetesen ennek van rengeteg jó, és néhány rossz következménye is. Vegyük csak szépen sorba õket.
 
A bojlis módszer újszerûsége, a kifogható halak jelentõs mérete és mennyisége, a kapcsolódó ideológia (fogd meg és engedd vissza!) mind-mind a népszerûség növekedésének az irányába hat. A „bojlisnak” megnevezett eszközök, botok, orsók, kiegészítõk, ágyak, sátrak mind-mind jelentõs felárral adhatók el illetve vásárolhatóak meg, csupán a divathullám okozta felfokozott érdeklõdés miatt. Természetesen ez a megnövekedett kereslet nagyon jól jött az iparág szereplõinek (gyártók, forgalmazók, kereskedõk, tógazdák) számára is. Az eszközök (botok, orsók) mûszaki színvonala hihetetlen gyorsasággal fejlõdik, tág teret adva a K+F legújabb vívmányainak iparszerû alkalmazásához. A horgászcikk kereskedelemnek is új lökést adott a speciális igények megjelenése. A horgászturizmus területén is kialakultak a bojlis horgászok igényeit leginkább kielégítõ, speciális horgásztavak. Néhány frekventált, híres horgászvizen pl.: Rainbow lake több évre elõre le kell foglalni a horgászhelyet, ezzel párhuzamosan az árak is teljesen elszabadultak. Kis hazánkban is nagyon jól tetten érhetõ ez a folyamat! Megnézve az idei évi „bojlis” versenyek kiírását, megrökönyödve tapasztalhatjuk, hogy az elõzõ évi 100 ezer forintos nevezési díjak 250-300 ezer forintra emelkedtek. Hogy meddig tarthat ez a felfokozott, mesterségesen gerjesztet érdeklõdés, nem tudhatjuk.
  
A felfokozott kereslet kielégítése a csaligyártók számára is új kihívásokat és lehetõségeket tartogat. Évrõl-évre egyre több gyártó és forgalmazó száll be a piacra. A csalik választéka ugrásszerûen kibõvült, szinte már azt sugallva, hogy a pontyok igazi gurmanokká váltak. Az igaz, hogy a bojlis módszer terjedésével párhuzamosan a halak ízlése, kapási szokásai is lassan megváltoznak. Általános vélekedés, hogy a pontyok „kiokosodtak” egyre óvatosabban, kényesebben kapnak. Ezt a csaligyártók is igyekeznek követni minél összetettebb, kifinomultabb, „minõségibb” bojli elõállításával. Természetesen könnyû belátni, hogy a végtelenségig nem lehet fokozni egy csali fogósságát. Egyes vizeken az egyik válik be a másikon a másik. Rengeteg egyéb tényezõtõl függ, hogy sikerrel járunk, vagy kudarcot vallunk. Ebbõl csak az egyik a csali kiválasztása.
A piaci szereplõknek elemi érdeke, hogy minél misztikusabb, minél ködösebb burkot képezzenek a téma köré, ami jó táptalaja az önjelölt „szakértõknek”, hogy a téziseiket illetve ezek cáfolatát idõrõl idõre elõadhassák. A pontyok kiokosodása sem egy evolúciós folyamat, hanem csak egy válaszreakció a különféle, furcsábbnál-furcsább, csalikkal és szerelélekekkel való találkozásnak.
Bevezetõ gondolataimmal nem a piacot, vagy az emberi magatartást akartam kritizálni, hanem õszintén rá szerettem volna mutatni, hogy a kedvezõ piaci környezet termékeny talaja lehet nem csak a valós, hanem a valótlan fejlesztéseknek is. Sajnos jelenleg sokkal kifizetõdõbb a marketing oldaláról a termék menedzselése, mint a valós fejlesztések oldaláról. Javaslom a kedves horgásztársaimnak, hogy nyitott szemmel járjanak, nehogy áldozatul essenek a termékeket körülvevõ marketingháborúnak.
A következő részben összehasonlítom a gyári és a házilag készített bojlik tulajdonságait, bemutatom a nagyüzemi gyártás adta előnyöket és a hátrányokat is.