Már tíz éve horgászom nagy pontyokra, a Dél-Franciaországi Lac du Salagou tározón.
Voltam egyszer nyáron júliusban, és a többi túrát szeptember, október és november hónapokban töltöttem a vízen. Régóta foglalkoztatott a gondolat egy téli horgászatról a tározón.
Idén januárban egyedül vágtam neki az egy hónapos túrának.
Nyáron, nyaralás közben felfedeztem egy negyvenhektáros tavat a Lac des Olivetti-t, mely úgy húsz kilométerre található kedvenc vizemtõl. Találkoztam a tónál bojlis horgászokkal, kik szép fotókat mutattak a tóból fogott pontyokról. Úgy döntöttem már akkor, hogy kettõ hetet itt, kettõ hetet pedig a Salagou-n fogok eltölteni a téli túrám során. Akadálymentes, szép utam volt a tóig, illetve az engedély váltásáig. Ott ugyanis rákérdeztek, hogy hol fogok egy hónapot horgászni egyedül így télvíz idején.
Mikor elmondtam, közölték, hogy az Olivetti-n csak 8.00-20.00-óráig lehet horgászni.
Ez pedig egy bojlisnak igencsak elveszi a kedvét, hisz tudott dolog, hogy a fogások zöme éjszakára esik.
Így kicsit csalódottan mentem a tóhoz és vertem fel sátramat. Innentõl kezdve egy hét szószerinti szenvedés következett. Éjjel -5 fok volt , ami nappalra +20 fokra emelkedett, de ez még elviselhetõ lett volna. Hanem a horgászat sem kárpótolt a fizikai szenvedésekért. A tó radarképe egy fürdõkádéhoz hasonlított. Sehol egy törés, púp, tartás és a víz hõmérséklete is csak +6 fokos volt.
Ötletszerûen alakítottam ki etetéseimet a tükörsima mederben. Halmozgást nem lehetett látni, illetve a radar is csak kis halakat mutatott. Így egy gyenge hét után sátrat bontottam, és levontam a tanulságot. Ezen a vízen télen halat fogni vetekszik a lehetetlennel.
Új hét, új remények és egy jól ismert pálya várt rám. Meglátva kedvenc vizemet megnyugodva és nagy várakozással vertem fel sátramat a Salagou partján a Riri Camping területén.
Szép, napsütéses szélcsendes idõvel, de éjszakai mínuszokkal indult a hét. Második nap délután már volt is pontykapás és sikerült is megfogni. Sajnos hét kilogrammnál nem mutatott többet a mérleg.
De ez már azt jelezte, hogy itt eszik a ponty és meg is találtam a 750 ha-os tározón, hogy hol. A célkitûzésem, hogy télen egy nagy francia vízen egyedül pontyot fogjak, sikerült.
De mindenképp szépíteni szerettem volna, mert a súlyával nem igazán voltam megelégedve. Ezt a Pontyot egy 3 méteres púpról fogtam, melyet 10-11 m-es víz vett körbe. Még egy horgot elhelyeztem a púpon, remélve, hogy nappal több hal is feljön a mélybõl az etetésemre.
Az éjszakák itt ekkor is hidegek voltak, de a nappalok tavaszi meleget hoztak. Három nap múlva, éjjel a púp tetejérõl sikerült megfogni még egy 9,5 kg-os nyurgát. Megfogása nem okozott gondot a viszonylag erõs szereléssel. Hétvégén feltámadt a Tramontana melynek horgászat szempontjából örülni lehet, viszont így már nappal is hidegebb lett a levegõ. Hogy ki is õ? A tavon két uralkodó szél fúj.
Délrõl északra a Marina tengeri szél, és északról délre a Tramontana kontinentális szél. A halak szélcsendes idõben alig esznek ezen a vízen, viszont ha valamelyik szél feltámad, a halak kapókedve is megjön.
2012.02.13. 8.00 óra. Ez az idõpont piros betûkkel kerül be horgásztúráim történetébe. Rutinszerûen indult a nap. 7.30-kor kávézás még a hálózsákban, majd öltözködés. Minden teendõmmel végezvén megálltam rod podom mellett. A szél még nem támadt fel , a nap már feljött, mikor egyik jelzõm megszólalt . Lépést sem kellett tennem , hogy megemeljem a botomat. Leakadtam, ez volt az elsõ gondolatom. De abban a pillanatban az akadó életre kelt, nem is akármilyenre. Megállíthatatlanul elkezdett fogyni orsóm dobjáról a zsinór. Azonnal vízre toltam a csónakot, és elindultam a tettes felé. Ez a horgom 11 m-es mélységben volt elhelyezve. Félúton a part és az etetés közt találkoztam ellenfelemmel. Gyorsan átfutott az agyamon, hogy mi lehet a gyenge pontom vele szemben. A szél nem fújt, akadó nem volt a közelben. Felszerelésem 0,37-es fõzsinórból, 0,47-es FOX fluoro carbon elõkébõl és 1-es méretû horogból állt. A csali 3 szem 20 mm-es Gigant Baits Ice bojli volt. Ezek gyors számbavétele után rögtön rájöttem, hogy itt csakis én lehetek a gyenge láncszem, ha elfogy a türelmem. A három db húszas bojlit nem 10-es ponty vette fel, abban biztos voltam mert éreztem farkcsapásain. Harminc perc telt el talán mikor kéttenyérnyi farok úszójával intett egyet halam forduláskor a víz színén. Nem vagyok egy agresszív horgász, mindig puha fékkel fárasztok, de ezt a méretû farkúszót látva még egy felet nyitottam orsóm fékjén. Vagy 5 percet a mélyben tartózkodott még és két nagy légbuborékot fújt ki. Fáradt és már mindent bevetett, hogy a mélyben maradjon. Sikerült felhozni a felszínre és két légvétel után már a merítõben pihent. Partot érve bezsákoltam, és elõkészültem a méréshez. Fogtam már itt 22 kg-os pontyot, de ez szemre is nagyobb volt. 24,65 kg-ot mutatott a mérleg, nyugalmamat próbáltam megõrizni és rávetettem magam a telefonra. Aki otthon volt és drukkolt nekem, azokat azonnal értesítettem. A fényképezés után tisztelettel bocsátottam útjára az öreget. Mivel tízedik alkalommal horgásztam a Salagou-n, halam a Jubileum nevet kapta. Ismertetõjelei: bal alsó ajkából hiányzik egy 1 Ft-os nagyságú darab, illetve hátsó farkúszója alul sérült. Remélem, még találkozni fogok vele túráim során.
A nap folyamán a szél újra feltámadt, és ez reményt adott arra, hogy még lesz folytatás. Délután látogatóm érkezett. Egy francia horgász aki csapattársával a gátnál sátorozott, szemben Tramontánával. Elmondta, hogy egy hete nem fogtak semmit és a szél is megtépte õket rendesen. Megmutattam neki a fotókat és õ közölte, hogy holnap felköltöznek, mert itt vannak szélvédett helyek. Megpróbáltam nyugovóra térni, de ez szerencsére nem sikerült. Egyik jelzõm visítása ugrasztott ki a sátorból. Tomboló szél és mínuszok, de eszik a hal végre. A sikeres akasztás után döntöttem, hogy ebben az ítéletidõben nem megyek egyedül a hal után. A partról sikerült kifárasztani és megmeríteni. A reggeli mérésnél 11,5 kg-ot mutatott a mérleg.
Sajnos ekkorra már jelentõsen elkezdett csillapodni a szél. Dél körül megérkezett Tintin és Fabiane és tõlem úgy 100 m-re verték fel a sátrukat. Másnap reggeli kávézás közben mondták el hogy az éjszaka elment egy nagy pontyuk. Megmutatták végszereléküket: 3 szem tigrismogyoró, hatos horog és 25-ös fluoro carbon elõke. Majd én is megmutattam az elõbbiekben leírt szerelésemet. Tintin meg is jegyezte rögtön „ No discrate „. Ebben teljesen igaza volt, de 4 kapásból 4 megfogott ponty és semmi keszeg. Míg õk fogták rendesen a nagy keszegeket is. Péntek lévén nekik már menni kellett volna haza. De kikönyörögtek a feleségüktõl még egy éjszakát és így maradtak. Tintin nagyon akart pontyot fogni és így feláldozta elveit a diszkrécióval kapcsolatban. Igaz, csak két botján. Kettõ maradta tigris 6-os horoggal, kettõre pedig adtam neki 0,47-es zsinórt, 1-es horgot és 3-3 szem 20-as Gigant Ice bojlit illetve az etetésekre 20-20 szemet botonként. Reggel fél 8 körül kilépve sátramból látom, hogy Tintin rója köreit sátra elõtt.
Átmentem hozzá, mutatja 2 keszeg a tigrisre egy ponty a no discrate- re, mert közben ezt a nevet adták elõkémnek. Ami igazából egy túl méretes klasszikus D-ring volt. Megvártuk a napfelkeltét és mértünk, fotóztunk. 17,6 kg-os volt Tintin idei elsõ jeges pontya.
Ezután õk elkezdtek csomagolni. Jó barátságban elérhetõségeket cserélve váltunk el egymástól. Meghívást kaptam egy õszi túrára a Lot folyóra vagy ha nem jön össze, akkor jövõ télen itt találkozunk újra. Utolsó hétre így megint egyedül maradtam. Ez még nem is lett volna baj, de elállt a szél, visszatért a strandidõ. Tükörvíz, napsütés és éjjel kemény mínuszok. Halakat adó helyeim hallgattak, pedig a radar mutatta, hogy ott vannak. Aki ismeri a Salagou-t, az tudja, hogy ilyenkor az ima sem segít. Hát így is volt, úgyhogy pénteken én is összecsomagoltam és elindultam haza.
Túrámnak volt egy tesztelési része is. A GIGANT BAITS ICE nevû téli oldódó bojlijának kipróbálása nehéz, téli körülmények között. Köztudott, hogy a nagy francia vizeken hetekig lehet kempingelni télen kapás nélkül. Ennek tudatában merészségnek tûnhet, hogy erre az egy bojlira alapoztam az 1 hónapos túrámat. De én már évek óta használom a GIGANT termékeit és még sohasem hagytak hal nélkül, akármilyen nehéz körülményekkel is találtam szemben magam. Jövő télen szintén ezzel a bojlival fogom üldözni a Salagou-i pontyokat.