A tavaszi Sinkár tavi Nash kupán, több induló csapatban megfogalmazódott egy újabb verseny igénye. Kérésükkel engem kerestek meg. A hely kiválasztásánál nagyon fontos szempont volt a tó halasítottsága, az indulók létszáma, a csapatok versennyel kapcsolatos igényei, a vendéglátás megszervezésének a lehetõsége. Minden szempontot mérlegelve, a választásom a Nemesnádudvari Tõzeges tóra esett. Krisztián, a tógazda példás vendégszeretettel és kifogástalan vendéglátással kényeztetett minket, a tavába telepített csodálatos szépségû pontyok pedig garantálni tudták az eredményes és szórakoztató kikapcsolódást. A hosszú hétvége eseményeit az alábbiakban foglalom össze:
A sajátos igényekhez egy sajátos versenyszabályzatot fogalmaztam meg. A legfontosabb szabály az volt, hogy a három legnagyobb egyedsúlyú hal kifogóját díjazzuk. A kifogott hal fajtájára nem tettem kikötést, lehetõség volt ponty, amúr, tokhal, de akár harcsa megakasztására is.
Három fõs csapatokat alakítottunk, akik a helyválasztás után gyorsan berendezkedtek a kijelölt horgászhelyeken. Fejenként 3-3 bottal lehetett maximum horgászni, de sokan megelégedtek a két készség használatával. A módszerekre sem tettünk kikötést, lehetett fenekezni és úszózni is. A tavon hét horgászhely van kijelölve, amibõl mi hatot használtunk. A 6-os és 7-es helyeket összevontuk. Minden csapatnak jutott egy-egy önálló tórész vagy tó, ahol kényelmesen meghorgászhatta a medret, vagy a parti sávot is.
A taktika is a meghorgászott területtõl függött. A parti sávban több bokor és fa volt bedõlve, belógva, ami jó búvóhelyet adott a halaknak. A rendkívüli hõségben szívesen hûsöltek a fák árnyékában. A másik lehetõség a tó közepének a meghorgászása volt. A tõzegbányászat során szinte teljesen egyenletesen lett a meder kitermelve, a tó fenekén semmilyen gödör vagy hátság nem képzõdött. A halakat koncentrált etetéssel lehetett a mederben becserkészni. Sokan próbálták ezt a lehetõséget. Ráadásul a tavasszal kétszer megakasztottunk egy-egy fehér tokot. Mindkét hal a mederbõl jött, a partszélen bevetett készségeinket rendre elkerülte. Az ugrálásuk is a tó közepén történt, ezért arra gondoltam, hogy sokkal esélyesebb itt horgászni rájuk. A sors azonban most nem volt kegyes hozzánk és a tokhalak közül egyet sem sikerült matracra fektetni. A pontyok azonban sok örömet okoztak mindegyik csapatnak!
A három napos versenyünkön az éjszakák bizonyultak mozgalmasabbnak, amin a hõség miatt senki nem csodálkozott. Az elsõ éjszaka még a tapogatódzással és kísérletezéssel telt. Csak 10 kiló alatti pontyok kerültek matracra. A sötétség beálltával a csapattársamnak, Radácsi Józsinak sikerült egy 10,12 kg-os gyönyörû tõpontyot kifognia. Az éjszaka a többieknél is mozgalmasan telt, de a 10+-os halunknál nagyobb sehol nem akadt a horogra.
Péntek délutánig kellett várni a nagyobb fogásra. A 3-as helyen horgászó Son & Son csapatból Kiss Miklós 11,50 kg-os tõpontyot szákolt, nem mindennapi körülmények között. A csapatnak nem volt csónakja, ezért a másik csapattag Kéri Márk úszva sietett a társa segítségére, mivel a hal a töltés lábánál lévõ fûzfabokrot megkerülve teljesen fennakadt a partszélen. Márki ügyesen kivezette a halat a zsinórnál fogva a nyílt vízre, ahonnan már tovább tudták fárasztani.
Este 7-kor újabb csúcsdöntés született. A 6-os helyen horgászó Fohlein csapatból Tibi iratkozott fel a listámra 11,74 kg-os tükrösével. A péntek éjszaka sajnos már nagyobb halat nem hozott.
A szombat hajnal is meglepõ fordulatokat hozott a csapatunknál. Hajnali háromkor újracsaliztam a botjaimat, de nem volt kedvem csónakkal behordani a túlpartig, ezért bedobtam a szerelékeket a meder közepére, csak úgy találomra. Azután bevackoltam magam a félsátorba, de elaludni már nem volt idõm, mivel 10 perc után már vitte is az egyik szerelékemet egy 9 kilós potyesz. Szákolás és csalizás után ugyanez megismétlõdött a másik pálcán is. 8-10 kilós pontyok szépen felváltva 20-30 percenként jöttek, egészen pirkadatig.
Nappal megint a kisebb pontyoké volt a fõszerep.
Természetesen a Baráti Találkozóinkon megszokott vendéglátás a mostani pecánkon sem maradhatott el, sõt a tógazda még fokozta is a kulinális élvezeteket. Bosnyák szakács barátja két szép malacot sütött ebédre. A két jószág alaposam megizzasztotta a nem épp kisétkû horgászainkat, de végül is mi gyõztünk!
Persze a horgászat még tartogatott meglepetéseket! Bíztunk az utolsó éjszakában. Minden csapat megpróbált valamit újítani. Az idõjárás is a kedvünkre változott, mivel egy kisebb hidegfront hatására élénk szél korbácsolta egész nap a vizet, valamint a hõmérséklet is több fokkal visszaesett.
Már majdnem éjfélre járt az idõ mikor végre megcsörrent a telefonom, hogy mérlegelést kérnek. A szomszédunkban, az 1-es helyen horgászó Old Boys csapatból hívtak, hogy Kéri Pista barátom egy szörnyûségesen nagy tõpontyot szákolt. A hal a matracon valóban fenséges volt. Több mint 1 méter hosszú, 16,32 kg-os hibátlan pikkelyes volt. A 10-11 kilós halak után ez hatalmas ugrás volt, gondoltam már talán be sem hozható.
Egy óra múlva megint az Öregfiúkon volt a sor, most Bogatin Attila szákolt egy jelentõs halat. Sajnos elmaradt a csapattársa elõzõ fogásától, de így is a második helyre ugrott a 13,39 kg-os súlyával. Az éjszaka a többi csapatnál már nem hozott nagyobb fogást, a mi csapatunk is kapás nélkül megúszta a sötét órákat.
A hajnal elsõ fényei új erõt adtak, elhatároztam, hogy újracsalizok. Az egyik botomat a szemben lévõ partszéli fákhoz húztam, a másikkal maradtam a mederben, csak úgy dodásra. Legnagyobb meglepetésemre ez a bot 10 perc után kapást jelzett. Komótos, egyenletes húzással, végre egy jobb pontyocskát akasztottam. A rövid távolság miatt nagyon élvezetes és direkt volt a fárasztás. 5 perc elteltével már a lábam elõtt forgott a tükrös, aki a mérlegelés után 13,10 kilósnak bizonyult.
Amint kivilágosodott, megélénkült a partszéli bot is. Elõször Tibor akasztott egy jobb pontyot, majd én is fogtam egy szép tövest. Mindkét hal meghaladta a tíz kilót.
A versenyünk 10 óráig tartott, de mi már elõtte elkezdtünk összepakolni. A sátor az ágy és a csalik után a gumicsónak is kikerült a vízbõl. A csónak mosogatása és leeresztése közben, 9. 50-kor ismét megszólalt a kapásjelzõm. Tibor ért hamarabb a botomhoz, így övé volt a küzdelem. Az elsõ percben rögtön beugrott a hal a fába, de a gyors bevágás miatt talán nem tudott olyan nagyon begabalyodni. Erõteljes de érzékeny feszítéssel szép lassan, centirõl centire engedett a hal, majd egy perc huzavona után kimozdult a fedezékbõl és elindult oldalvást, be a mederbe. Ekkor már sejtettük, hogy jó hal lesz és talán meg is tudjuk fogni. Gyorsan körbesereglettek a szomszédos csapatok. Mindenki drukkolt Tibinek az utolsó halért! Pár kirohanást követõen szépen a szák fölé terelte, majd matracra fektettük. Nagy volt a meglepetés a méreteket látva. A gyönyörû, duci tükörponty17,02 kilósnak bizonyult! Ez lett a verseny legnagyobb hala, a horgásztársamnak pedig az eddigi legnagyobb fogása!
A csomagolás után egy rövid eredmény hirdetésen megköszöntem a tógazdának ezt a csodálatos horgászatot, valamint a versenyzõknek a példás hozzáállást és kitartást, majd kiosztottuk a díjakat. Egy finom ebédet követõen mindenki kellemesen elfáradva, de élményekkel gazdagodva tért haza.
