Február közepét mutatta a naptár, a tél az utolsó erejével támadt. Kedvenc horgászvizem, a Merenyei tározó 15 cm vastagon be volt fagyva. Minden épeszû bojlihorgász a meleg szobában pucolgatja a felszerelését, zsírozza az orsóit, barkácsolgat. Kis csapatunknak (Haragó Tibi és jómagam) azonban már túl hosszú volt a horgászásmentes idõszak ezért elhatároztuk, hogy megpróbáljuk a léki horgászatot. Persze a célhal elsõsorban nem a ponty volt, hanem a süllõ volt. Klasszikus léki ragadozóhal horgászatot terveztünk, de a két bojlisbotomat sem felejtettem otthon. A kedvezõ feltételek esetén szándékomban volt kipróbálni a léki bojlizást is.

 

 

Pénteken érkeztünk a tóra. A lakókocsit közvetlenül a gát mellé a büféhez állítottuk, mivel a ragadozóknak szánt lékeket a gáttal párhuzamosan, a töltéstõl 30-50 méterre akartuk kialakítani. A lékvágásban nagy segítségünkre volt a tógazda, valamint egy motorosfûrész. Minden lékhorgásznak csak ajánlani tudom ezt a rendkívül hatékony és gyors módszert, azonban vigyázzunk, hogy ne a legújabb és legélesebb láncot használjuk, mert néhány vágás után könyörtelenül kicsorbítja! Egy használt, kicsorbult lánc tökéletesen megfelel a célra.

 

 

 

Miközben mi a süllõfogás esélyeit latolgattuk és összeállítottuk az úszós süllõzõ készségeket, a tógazda, Regõs Gyuri a tó közepén keszegezett, a múlt héten nyitott lékek egyikében. Csörgõ Tomi ezekbõl bojlizott néhány nappal ezelõtt. A tógazda nem engedte befagyni a lékeket, minden nap kipucoltatta mindegyiket. Finom keszegezõ készségével tucatszámra fogta a szebbnél szebb dévéreket és kárászokat. Tamás sikere természetesen nem hagyott nyugodni minket sem. Elhatároztuk, hogy éjszakára két bottal mi is megpróbáljuk a bojlihorgászatot is.

 

 

A stratégiám végtelenül egyszerû volt. Az õsszel elpakolt felszerelésemrõl csak az elõkét cseréltem finomabbra. 4-es méretû horgot kötöttem, vékony 25 cm hosszú fonott elõkezsinórra. Csaliként a Gigamino Ice hidegvizi bojlim szolgált. A horogra szánt bojligolyót jócskán megfaragtam, 12-14 mm-re. A csalizást semmilyen más „praktikával” nem bonyolítottam, nem dippeltem, nem lebegtettem. Itt érkeztünk el a címben szereplõ legolcsóbb és legegyszerûbb módszer bemutatásához. A jól megfaragott egy szem Ice bojlin kívül még hat szemet a zsebembe raktam. Ezzel meg is van a teljes etetés. A léknél elõször a csalit kell a fenékre szép óvatosan leengedni, vigyázva arra, hogy az elõke nehogy fölakadjon a fõzsinórra. Mikor az ólom talajt fog 20-30 cm-t oldalt elemelem, hogy az elõke a csalival szépen lefeküdjön. Most derült ki, hogy milyen praktikus a láncfûrésszel nyitott 50 x 50 cm-es lék. Ezután a horog köré szépen elosztva beszórtam a hat szem bojlit, mindegyiket félbetörve. Hát ennyi a csalizás! A botot hátravittem a léktõl 20 m-re felállított állványomra, majd mindezt még egyszer megismételtem a másik szerelékkel.

 

 

Még egy hasznos praktikát szeretnék megosztani a kedves olvasókkal. Mivel nagyon nagy távolságra táboroztunk a bojlis szereléktõl, mindenképp érdemes volt valamilyen módon megjelölni a bevetett készségek zsinórját, hogy megismerjük, melyiken volt a kapás. Ennek az egyik legegyszerûbb megoldása, hogy az orsóink dobját mindig egy állásba fordítjuk. A Daiwám alumínium dobjában egy nagyméretû zsinórbeakasztó klipsz található, ami ráadásul feketére van színezve. A dobokat én mindig függõlegesen felfelé, a klipsszel 12 órához állítom. Így elég csak egy pillantást vetnem az orsóim dobjára, mindig tudom melyiken volt az akció!

 

 

 

 

A két bojlisszerelék beélesítésével még sötétedés elõtt sikerült elkészülni. Már csak a halakra kellet várni. Az éjszaka elsõ fele még kellemesen telt. A lakókocsi barátságos melegében kényelmesen megvacsoráztunk A belsõ melegítést Tite barátom díjnyertes forraltbora biztosította. Tíz óra körül egyszer becsippant a jelzõm. Folytatás nem volt, ezért nem tudtuk eldönteni, hogy komoly akció, vagy csak a befagyó szerelék okozta a riasztást, de épp ideje volt leellenõrizni a lékeinket, felnézni a csalikat. A közelebbi süllõs szerelékekkel kezdtük. Az úszókat érintetlenül találtuk, azonban a lékek könyörtelenül befagytak az úszó körül. Mindegyiket kipucoltuk, a csalihalakat leellenõriztük. Majd elindultunk a tó közepére a bojlis állványhoz. A tó jegén 15 cm vastagon állt a hó ezért nagyon jó látási viszonyok voltak az éjszaka. A lékekhez érve láttuk, hogy ezek is teljesen be vannak hártyásodva. A bal oldali botomon azonban elfordult az orsó dobja, valami megpiszkálta a szereléket! Ahogy felhúztam a csalit, a fejlámpa fényében egy ijedt szempár nézett velem farkasszemet a lékbõl! Jó kilós kárász vette fel az apró bojligolyót. Egy finom mozdulattal kifordítottam a hóra, majd gyorsan megszabadítottam a szúrós falattól! A finom forraltrbor okozta jó hangulatom csak tovább fokozódott. Életem elsõ léki bojlizásának, legelsõ lékbõl fogott bojlis hala feküdt elõttem. Persze nem akartuk sokáig kitenni a csípõs hidegnek, ezért gyorsan visszaeresztettük a tóba. A csalizótû és pár szem Gigamino Ice bojli persze a zsebembe lapult. Gyorsan újracsaliztam, szintén faragott golyóval, majd négy-öt szemet ismét a lékbe morzsoltam.

 

Nagyon bíztató kezdetnek ígérkezett a gyorsan jött kapás, de az idõjárás teljesen keresztülhúzta a számításunkat. A szél folyamatosan erõsödött, a hõmérséklet pedig zuhant! A viharos szél a havat olyan gyorsan hordta, hogy a nyomaink már szinte teljesen eltûntek a visszaúton. Majdnem éjfél volt, mire ismét a lakókocsiba kerültünk. Teljesen átfagytunk. Még szerencse, hogy maradt egy kis forraltbor az estérõl. A jelzõm össze-vissza csipogott, ezért kénytelen voltam kikapcsolni. Az éjszaka további részében csak a szél süvítését, és a jeges hó kopogását hallgattuk. A botok szinte megközelíthetetlenné váltak, még a szerelékek kihordására sem vállalkozhattunk. Reméltem, hogy reggelre egy kicsit megenyhül az idõ.

 

 

Reggelre szerencsére kicsit lecsillapodott a vihar ereje. A lakókocsiból kilépve hatalmas hókupacok állták az utunkat. Az éjszakai szél teljesen átrendezte a környezõ tájat. Megértünk a tópartig leballagni a frissen épült hósáncok között. Tite a süllõzõ szerelékek kiásásához fogott, én a bojlis pecák után néztem. Segítségemre volt Norbi, a halõr. A lékek kipucolására magunkkal vittünk egy ásólapátot. Mint kiderült nagyon jól tettük. A botok biztonsággal átvészelték a vihart a rodpodon, a lékek viszont teljesen eltûntek! Elsõ gondolatom az volt, hogy teljesen befagytak, azonban nagy meglepetésemre nem ez történt. A vihar színültig feltöltötte a lékeket hóval, ami megvastagodva 30 cm-es dugót képezett a lyukban. Az ásólapát segítségével szépen ki lehetett lapátolni.

 

 

Nagyon izgatottan láttam munkához, mert mindkét orsóm dobja el volt fordulva a megszokott állásból. Persze nem tudtam, hogy esetleg kapás volt rajta, vagy csak a kegyetlen szélvihar és a befagyott lék okozta a változást. A bal oldali botommal kezdtem, amelyiken az éjszaka is volt a kapás. A zsinórt kézzel húztam magamhoz, ellenállást nem éreztem. Az utolsó fél méternél azonban valami kicsit megrántotta a kezem. Sûrû fejrázással és csapkodással ismét egy kárász körvonalai bontakoztak ki a sötét vízbõl. Kicsit kisseb, mint az éjszakai. Óvatosan a jégre húztam, majd megszabadítottam a horogtól. Gyorsan készítettünk róla pár felvételt majd mehetett vissza a tóba.

 

 

 

 

 

A jobb oldali peca következett. Itt is komoly ásómunkára volt szükség a lék kitisztításához. A zsinór több helyen is le volt fagyva a jégbe, ezért itt is a kézi szabadítás mellett döntöttem. Pár méter kihúzása után, csak nem akart az ólom a felszínre kerülni, pedig a vízmélység csak 1,5 m volt. További méterek felcsévélésével egyre inkább biztosra vált, hogy a szerelékemet valami elhúzta. A zsinór azonban ellenállás nélkül jött egyre csak kifelé. A kíváncsiságom egyre csak fokozódott, mikor egy erõs húzással megindult valami a mélyben a szerelékemmel. Hirtelen azt sem tudtam eldönteni, hogy engedjem vissza, majd bottal kezdjem el fárasztani, vagy próbáljam meg kézzel, óvatosan a lékhez húzni. A pillanat hevében inkább ez utóbbit választottam, a megakasztott halat nem akartam egy percig sem elengedni. Ha lehet még óvatosabban, elkezdtem magam felé húzni.

 

 

A lék szájában egyszer csak feltûnt egy gyönyörû tõponty széles pikkelyekkel borított háta. Egyre szûkülõ köröket írt le a lék környezetében, majd fokozatosan engedve a fejét ki tudtam fordítani a lékbõl. Az éjszakai vihar hatására a jeget borító hó a lék környezetében teljesen telítõdött vízzel, 10 cm vastagságban tocsogott a latyak a lék szájánál. Ez a plusz vízborítás tette lehetõvé a halam óvatos kifordítását a jég alól. A négyes horog tökéletesen volt akadva a hal alsó ajkában, a megfaragott bojligolyó pedig a szája szélén fityegett. A hal pontos súlyát nem tudtam lemérni, olyan 7-8 kg közöttire becsültem. Gyorsan készítettünk róla néhány felvételt, majd mehetett is vissza a csodálatos Merenyei horgásztóba!

 

 

 

Egy héttel késõbb újból megpróbálkoztam a léki bojlizással. A tavasziasra forduló idõjárás sajnos rövidesen ellehetetleníti ezt a fajta pecázást, ezért csütörtök este, még kihasználtam a lehetõséget és munka után leugrottam a tópartra, egy éjszakai horgászatra.

A tóhoz érve egyértelmûen látszottak az olvadás nyomai. A tószélen a jég már annyira el volt vékonyodva, hogy a part mentén, több helyen beszakadt a súlyom alatt. Nagyon óvatosan kellett megtenni az elsõ pár métert. Délután érkeztem, gyorsan bevittem az állványomat a "szokott" helyére. A felszerelés ugyanaz volt mint múlt héten. A csalizást most sem bonyolítottam túl, egy szem faragott Gigamino Ice bojli a horog mellé, 6-8 szem pedig összetörve a lékbe.

 

 

 

Az idõjárás viszonylag enyhének ígérkezett. A meteorológusok által beígért esõ szerencsére elmaradt. Szél sem borzolta a téli tájat. Kényelmesen bevacsoráztunk a tógazdával, kicsit elbeszélgettünk, majd viszonylag korán lefeküdtem. Éjfél elõtt szólalt meg elõször a kapásjelzõm. Szaggatott húzással, rövid kirohanásokkal érkezett a halam. A botokhoz érve láttam, hogy a bal oldali a tettes. Kézbevettem, majd rövid tusakodás után már a lék szélénél pipált egy szépséges tõponty. A súlyát 2-3 kilósra becsültem. Szépen pontyzsákba raktam, majd a mellettem lévõ másik lékbe eresztettem. A szereléket újracsaliztam.

Épp kifelé ballagtam a lakó felé, mikor ismét a kapásjelzõm éles sivítását hallottam. Nem akartam hinni a fülemnek. Gyorsam visszafutottam a botokhoz, és látom, hogy a másik szerelékemet is elkapta valami. Ez már sokkal dinamikusabb kapás volt. Elsõ lendületre jó tíz méter zsinórt lehúzott a potyesz. Óvatosan felvettem a kontaktust a hallal, majd elkezdtem a fárasztást. Az éjszakai hideg kicsit befagyasztotta a lék vizét, de a vékony hártyát még könnyen át lehetett törni a zsinórral és a hallal. Pár perces fárasztás után a pontyom feladta a küzdelmet, engedelmesen tûrte, hogy kimerítsem. Szépen ment a társa mellé a pontyzsákba. A reggeli mérlegelésnél 10,10 kg-nak bizonyult!

 

 

Az éjszaka további részében sajnos nem volt több akció. Pirkadat után elkezdtem összepakolni, majd szóltam a tógazdának és a halõrnek, hogy nézzék meg a szép fogásomat, és készítsünk néhány felvételt róluk. Ahogy ballagtunk befelé, ismét néhány csipogás törte meg a ködös reggel sivárságát. A botokhoz érve láttam, hogy a bal oldali szerelékrõl 2 m zsinórt lehúzott valami. Gyorsan a lékhez léptem, ahol már látszott is egy kisponty alakja. Szép kerek 1,5 kilós tükrös csábult el az Ice bojlitól. Gyorsan kivettem, majd elkészítettük az éjszakai halakról is a képeket.

 

 

Hihetetlen és egyben felejthetetlen élménnyel gazdagodtam! A léki bojlizás szinte hasonlóan eredményesnek bizonyult, mint a legmelegebb nyári éjszaka! Persze ehhez kellet a Merenyei tározó kivételes halállománya is!