Csodálatos környezetben, a Balaton felvidék közepén, dombokkal körülvéve helyezkedik el a nagy halairól méltán híres Lõrintei víztározó. A tórendszer valójában két tóból, egy felsõ "kis" tóból és az alsó tározóból áll. A tavak horgászegyesületi kezelésben vannak. Az egyesület elnökének meghívására, egy hétvégi bojlizás reményében érkeztem a tóhoz.

 

Társamul egy helybéli horgászcikkkereskedõ barátom, Hári Krisztián szegõdött. A tavon minden horgásznak (kb 700 tag) saját stége és etetett helye van. Mi is egy ilyen, mások által már kijelölt és etetett pályán horgásztunk. Természetesen azért kicsit körberadaroztam az elõttem húzódó vízterületet, két új etetést is kialakítottam. Az egyiket közvetlenül a tó közepénél húzódó bokorsor elõtt, a másikat pedig az árok aljában. Az etetett helyek a parttól 110-120 m-re voltak. A helyi horgászrend nem engedi a csónakos behordást, azonban az etetõ hajó használata megengedett. Nagy meglepetésemre nagyon elterjedt ez a módszer a helyi horgászok körében. Mi is ezt alkalmaztuk. Nagyon pontosan, az akadó elé be tudtam juttatni a csalit. Azonban javaslom minden horgásztársamnak, hogy  a fõzsinóron alkalmazzon egy jelölést, -ütközõt vagy filcet- a pontos távolság betartása érdekében. Nagyon csalóka a távolság megítélése, kiváltképp éjjel.

A tóban jelentõs számú 20 kg feletti ponty található. Társamnak már sikerült is belõlük néhányat matracra fektetni. Az eddigi legnagyobb példánya 23,60 kg volt.

 

Bíztunk abban, hogy a két éjszaka alatt talán megint összeakadunk eggyel. Az etetést is ennek megfelelõen alakítottam ki. Koncentrált etetéseket alkalmaztam, halas pellettel és bojlival. Az egyik etetésen a hármaskával a másikon az új fejlesztésû hidegvizi csalinkkal a Gigamino Ice-al. Nagyon hideg éjszakánk volt, sajnos kevés kapással. Krisztián két kisebb pontyot (2 és 4 kg), én egy kiló feletti dévért és egy szép 6 kilós tõpontyot szákoltam.

 

Napközben kevésebb idõ jutott a horgászatra, mivel kicsit körbejártam a tavat, elbeszélgettem a helyi horgászokkal. Majd bementünk Ajkára, az érdi barátomért Kéri Pistiért, aki a fiával együtt érkezett. Vendéglátónk tárcsás hússütést tervezett ebédre, amit a visszaérkezésünkkor meg is valósítottunk. A gasztronómiai élvezetek után tudtunk csak újra a horgászatra koncentrálni.

 

 

Délután István kezdett a legjobban. Egy órán belül két jó halat is akasztott, ugyanazon a szerelékén, Gigamino Ice bojlival. Az elsõ pontya 7,4 kg a masodik 8,2 kg volt.

 

 

Persze mi sem akartunk kimaradni a jóból, Krisztián halas pellettel csalizva számolatlanul fogta a 2-4 kilós pontyokat. Jómagam a távolabbi, akadó melletti etetéstõl reméltem a nagy halat, azonban pont a másikon jelentkezett az elsõ érdeklõdõ, a Three bojlira. Komoly húzós kapás után, végre vehemens ellenállást éreztem. Az elsõ percek vad kirohanásai után csónakba szálltunk, de a hal felé közeledve, már éreztem, hogy ez sem az igazi nagy Õ. A szákolást követõ mérlegelésnél "csak" 7,8 kg-ot mutatott a mérleg.

 

A délután már nem hozott több izgalmat, de nagy reményekkel vártuk a második éjszakát. A csalikat felfrissítettük, kiváltképp az ICE-os botjainkat. A horgászat napján, azaz pénteken gyártottuk az elsõ szériát, a Gigamino Ice hidegvizi bojlinkból. Ebbõl hoztam két kilót kipróbálásra. A szárítókamrába még nem tudtam betenni ezeket, így egy rendkívül nedves, rugalmas csali állt csak a rendelkezésünkre. Célszerû volt két-három óránként felnézni az ezzel csalizott botokat, mivel a kisebb halak is elõszeretettel "faragcsálták" ezt a golyót. Két bot volt ezzel a csalival szerelve, a kapások száma azonban jócskán elbillent erre a két szerelékre. A horgászat során kétszer annyi kapás jelentlkezett ezeken, mint a másik két boton!

Két maszatolós, ejtõs kapást követõen, -amik nem is akadtak meg-, este 11 órakor végre gyenge húzós kapásom volt. Beszorítottam az orsóm fékét és finoman beleemeltem a botomba. Tompa de nagy erejû ellenállásba ütköztem. Pár méter becsévélése után, ellenállhatatlanul megindult a halam. 15-20 métert egy lendülettel lehúzott mire sikerült megállítanom. A folyamatos húzásomnak engedve lassan elkezdtem magam felé húzni. Pár perc elteltével ismét egy heves kirohanással válaszolt a pontyom, újabb 10-15m zsinór lehúzásával.  Tovább folytattam az óvatos pumpálást, mert éreztem, hogy a túra eddigi legjobb pontyát akaszthattam. Mikor már több mint féltávolságra behúztam a halamat, éreztem, hogy valamilyen ágon-akadón dörzsölõdik a damilom. Most jutott csak eszembe, hogy be kellet volna ugrani a csónakba és rámenni a halra a fárasztás során. Sajnos már késõn kapcsoltam. a vízreszállás után az akadó fölé álltunk, de a halam már letépte magát a szerelékrõl. Az üres zsinórt tudtam csak a felszínre húzni. Három kisebb pontyot még sikerült az éjszaka kifognom, de egyik sen közelítette meg az elvesztett halam erejét és feltételezett méretét.

 Kéri Pisti botján is szép halak jelentkeztek, de sajnos egyik sem érte el a 10 kilós súlyt. A legszebb példányt a fia, Márk terelte szákba. Rövid ce céltudatos és erõteljes fárasztással 5 perc alatt matracra fektette az alábbi 8,50-es pikkelyest.

 

 

Reggel sajnos már csak a fotózás és az összepakolás jutott osztályrészül. A két napos horgászatunk azonban így is nagyon sok kellemes élménnyel gazdagított. Külön szeretnék köszönetet mondani a horgászegyesület elnökének, Dr. Kaufman Gábornak, aki lehetõvé tette ezt a túrát. Csodálatos horgászvízként ismerhettem meg a Lõrintei tavakat, nagyon kedves és sportszerû horgásztársakkal, közvetlen, barátságos, vendégszeretõ emberekkel.

 

Végezetül néhány szó az új, hidegvizi bojlinkról, a Gigamino Ice-ról. A várakozásomat jelentõsen felülmúlva mûködött az ismeretlen tavon az új csalink. A szárítás elhagyása miatt a tervezettnél jobban oldódott, könnyebben kikezdték az apró halak, de a fogóssága mindannyiunkat meglepett! Halaink nagy részét, ráadásul pont a nagyobbakat ezzel fogtuk. Bízom benne, hogy a következõ hónapokban egyre több horgásztársam is megtapasztalja a legújabb fejlesztésünk gyümölcsét! Hasonló, gazdag halfogásban részesülnek általa.

Görbüljön!