Sajnos egyik horgászportálon sem találtam részletes beszámolót az idei Bojli Showról ezért úgy gondoltam, hogy a saját, versenyzõi nézõpontunkból fogom bemutatni az eseményt az érdeklõdõknek.  
A verseny szeptember 2-6. között került megrendezésre. Az idõjárás kissé megtréfálta a résztvevõket, de nem a zord körülményekkel, hanem épp az ellenkezõ, hihetetlen meleg kánikulai idõjárással. Évszázados melegrekordok dõltek meg jelentõs felmelegedést okozva a környezõ tavakban. A verseny utolsó éjszakája hozott csak egy kisebb enyhülést, de jellemzõ volt a szokatlanul meleg és napsütés az egész hét során. A megnyitó a szokásos rend szerint zajlott, de nagyon hiányzott a község polgármestere, valamint a lelkész áldása is.

A megnyitóra felsorakozó csapatok.

Csapatunknak nem kedvezett Fortuna, mert a 20 helyet sikerült kihúznom, ami az eredeti számozás szerinti 14/a helyet jelentette. Talán csak az volt a szerencsénk a helyválasztásban, hogy a négy csapat által horgászott öbölnek (eredeti szám: 12, 13, 14 és 14/a helyek) nem a közepén, hanem a felsõ szélén kaptunk helyet.

Horgászhelyünk a felkelõ nap fényében, középen a szigettel.

A táborverést követõen alaposabban szemügyre vettük az elõttünk található vízfelületet. A rendezõk elmulasztották kijelölni a szomszéd, 21-es helyen ülõ csapat horgászható vízfelületét, akik ferdén, a tó vége felé, gyakorlatilag elénk tudtak csak pecázni. A távolság azonban jelentõs volt, és mi nem akartunk olyan hosszan behúzni, ezért nem volt semmi vita közöttünk. De az érdemi lehetõségeink bekorlátozódtak az öbölbe.
A horgászhely legfõbb érdekessége, az elõttünk található sziget volt. Régebben egy kisebb facsoport állt a helyén, amit derékban levágtak. A kiálló fatörzseken fennakadtak az úszó zsombékok, amibõl kialakult a nádassal és növényekkel benõtt jelenlegi sziget. Körülötte a víz csak 40-60 cm volt, de 10 m-rel odébb már elég jó vízmélységeket mértünk (1,8-2,0 m).

Kétfajta bojlival készültünk a versenyre. Az egyik a Gigamino Three, azaz a hármaska volt a másik a Gigamino Sushi. Ezen kívül többfajta lebegõ bojlit is vittünk a csalizáshoz. A csalizási és etetési stratégiánkat egy új, eddig Háromfára még nem jellemzõ tényezõ határozta meg. Ez a törpeharcsa nagymértékû elszaporodása volt! A csalikat kénytelenek voltunk harisnyázni illetve teljesen kiszárított, kõkemény bojlikat felhasználni. Másik alternatíva volt a csali kikönnyítése, lebegtetése. Etetni is csak nagyon óvatosan lehetett. A szokásos halas pelleteket teljesen el kellett hagyni, két marék bojli bõven elég volt a horog köré.

A törpéken kívül szerencsére még vannak gyönyörû dévérek is a tóban.

A verseny során szisztematikusan végighorgásztuk a lehetséges haltartó helyeket. Nagyon jó halmozgást észleltünk az öbölben, ahol elég sûrû volt a tök. Az elsõ napon ezt horgásztuk, valamint a sziget oldalait. Egy bottal pedig, a bal oldalon behúztam az árokig.  Sajnos megúsztuk a napot kapás nélkül. A második nap folyatódott a halak aktivitása az öböl közepén, ami nagyon félrevezetett minket. Továbbra is erûltettük ezt a területet, a bal oldalon pedig még beljebb merészkedtem a tó közepe felé. Ezek a helyek sem váltak be igazán, néhány keszegen kívül nem fogtunk értékelhetõ halat. A verseny felénél tartottunk, és még alig volt a mezõnynek hala. A csütörtök éjszakára újból taktikát változtattunk. Lkezdtük eröltetni az öböl parti sávját. A parthoz teljesen közel, 1-2 méterre raktuk le a csalikat.

Nyerõ hely, az öböl széle.

Végre megtört a jég. Este 10 órakor felvisított Tite jelzõje, és elkezdõdött az elsõ halunk fárasztása. Gyorsan csónakba szálltunk és a hal közelébe eveztünk. A tükrös nagy türelemmel bevárta, hogy odaérjünk és egy kicsi fröcskölödés urán békésen becsúszott a szákba. Gyönyörû 9,0 kg-os példány volt, mint késõbb kiderült a versenyünk legnagyobb hala.

Az elsõ!

A váratlan kapás teljesen felvillanyozott bennünket, igazolódni látszott az új helyválasztásunk sikere, amit a hajnali kapásom csak megerõsített. Hajnalban, épp a pirkadat elött komoly kirohanással jelentkezett a második halunk. A fárasztása sajnos nem volt komoly feladat, mivel nem sokkal múlta csak fölül az alsó 5 kg-os súlyhatárt. A mérleg 5,45 kg-ot mutatott. A kapástalanság idõszaka után azonban hatalmas örömet okozott.

A második!

Reggel már jócskán világosban ismét kapás volt a Tibor botján. Gábor sietett a Tite segítségére, és hamar a hal fölé eveztek, aki nagy erõvel elúszott az öböl közepe irányába. Sajnos a part széli tuskók és ágak közé szorult a zsinór, amit csak nagyon nehezen tudtak a fiúk kiszabadítani. A huza-vonát hamar megunta a halunk, aki angolosan távozott a horogról. Nagyon jónak tûnt a hal, de mindig az a legnagyobb amelyiket nem sikerül megfogni. Ez volt az egyetlen kapásunk, amit nem követett szákolás.

Napközben sajnos a part mentén nem remélhettünk kapást. Ez a verseny alatt be is igazolódott. Csak az éjszakai és a hajnali órák adtak itt halat. Az utolsó éjszakára már három bottal pecáztuk a partszélt. Azért, hogy a zsinórok között kényelmesen tudjunk csónakázni, fordítókat szúrtunk le az öbölbe, ezeken vezettük el a zsinórjainkat. A sötétedés elött épp vacsora közben jelentkezett a negyedik kapásunk. Természetesen ez is a part alól, ráadásul a legközelebbi helyrõl érkezett. A hal súlya 7,75 kg-volt.

A harmadik!

Az utolsó éjszaka sajnos meglepõen csendesen telt, az esti halat nem akarták követni a társai. Hajnalban azonban megszólalt a távolabbi botom kapásjelzõje. Csak egy rövid csippanás volt, de azonnal felkeltem az ágyamból és a bot mellé siettem. Sem a zsinór, sem a bot spicce nem jelzett aktivitást, így már a visszafekvés gondolatával kezdtem el kacérkodni, amikor újból megszólalt a jelzõ és egyre gyorsuló sivítással megindult a zsinór! Gyors bevágás és csónakázás után hamar a hal fölé kerültünk. A szákolás már derengõ, hajnali fényben történt. Ahogy a hal feljött a víztetõre akkor vettük észre az aranyos csillogását. A fekete merítõben úgy ragyogott mintha aranyból volna. Egy csodálatos 6,9 kg-os koi ponty volt!

A negyedik, de talán a legszebb!

A reggel nagyon vidáman köszöntött ránk, a négy halunk már egész jó eredménynek tûnt a gyenge mezõnyben. Ezt még fokozta a reggelinél beköszönõ utolsó pontyunk. A hal szintén közel volt az alsó súlyhatárhoz, de szerencsére 45 dekával felülmúlta azt.

Az ötödik, Gábor kezében.

Több kapásunk sajnos már nem volt a versenyen, így hat kapással, öt kifogott hallal tudtuk zárni a vetélkedést. Ez a teljesítmény a 15. helyezésre volt elég. Összességében egy nagyon kellemes hangulatú de sajnos elég kapástalan versenyként éltük meg a "Show-t"!

Díjátadás

Az eseménnyel kapcsolatban néhány általános észrevételemet, javaslatomat szeretném még leírni. Ezek sajnos nagyon hasonlítanak a tavalyi megállapításaimhoz, talán csak még rosszabbak. Lássuk a tömör és riasztó valóságot:

• A Háromfai verseny évrõl évre kevesebb fogással jellemezhetõ, ezért fel kell készülni a halak keresésére. Nem szabad szoktató etetést kialakítani, bója mellett több napig várni a kapást, hanem a csalit állandóan mozgásban tartva (max. fél nap) folyamatosan keresni a halat.
• Karcsi többször említette, hogy nagyon jelentõs a halvesztés, csak minden harmadik megakasztott hal kerül a szákba. A többi leakad, vagy szakít a "nehéz" pálya következtében. Ezt a véleményt a mi tapasztalatunk nem támasztja alá! Semmivel nem volt több halvesztésünk, mind az egyéb horgászatok során.
• Az etetési taktikánál fel kell készülni a törpeharcsa fokozott megjelenésére. Ezt figyelembe kell venni a csalizásnál is!
• Folyamatosan figyelni kell a vizet, az árulkodó halmozgásokat.
• A csalit nem a legkézenfekvõbb "klasszikus" pontyos helyre kell letenni, hanem a periférikus területeken kell a pontyokat keresni.

Sajnos egy másik kellemetlen esemény is megzavarta a versenyt, mégpedig az utolsó napon két csapat is mélyebben a pohár fenekére nézett a kelleténél. A Shimano-Halak-Vizek Team és a Kocapecás Team. Az eredmény egy összetört autó és néhány rendõri intézkedés volt. Mindkét csapatot kizárták egy évre a versenyrõl.

A legszebb búcsúajándék!

Eredményhirdetés után.

Mindenkinek jó horgászást kívánok!

Polgár Károly