A múlt héten Kátai Robó néhány barátjával lejött a Tüttösi tóra egy párnapos horgászatra. Ezt az alkalmat használta ki arra, hogy személyesen is találkozzunk, és egy hosszabb beszélgetést rögzítsen velünk, a "pontybarátok" címû riportsorozatában. Õk már néhány napja pecáztak, és remek halakat fogtak. Gyönyörû pontyok és amúrok mellett jó pár tokhalat és néhány harcsát is sikerült a kamera elé állítaniuk.

Szombat délután érkeztünk a tóhoz, a társammal Tiborral. Robó javaslatára az interjú elött még becsaliztunk. Kimondottan csak bojlizni szándékoztunk, 2-2 bottal. Csaliként a Gigamino Tree bojlinkat választottuk. Az etetéseket a túlsó part elé, közvetlenül az akadók mellé alakítottuk ki. Egymástól 20-25 méter távolságra voltak a bójáink. Mivel csak egy éjszakát terveztünk maradni, ezért csak minimális mennyiségben szórtunk. A felcsalizott horog köré 10-15 szem bojlit dobáltunk 2-3 méter átmérõjû területre. Néhány képen bemutatom az etetett helyeket és a behordást:

a behordás és csalizás

Tibor 1 sz. horgászhelye

Tibor 2. sz. etetése

az én etetésem a zsombék elött volt

csak néhány szem bojli az etetés

óvatosan kell a csalit leereszteni
 

Mikor elkészültünk mind a négy bottal, áthívtuk a Robót, hogy készítse el velünk az interjút. Elõkerült egy üveg vörösbor valamint egy diktafon. Így felszerelve vidáman kezdtünk bele a beszélgetésbe. Épp a harmadik kérdésnék tartottunk, mikor hangosan felvisított az lktromos jelzõm hangja. Azonnal kirohantam a bothoz és megakasztottam a halat.

a fárasztás elsõ percei

most elakadt, vagy nem?
 

Nagyon keményen védekezett a tuskók között, azonban az erõs felszerelés és a szerencse most az én malmomra hajtotta a vizet. Tíz perc kemény fárasztás után sikerült kiszákolni a 14,30-as csodálatos tõpontyot.

14,30 kg hibátlan tõponty
 

Robó nagy örömmel fotózta a halat, hiszen a képek pont kapóra jönnek a riporthoz. A nagy sürgölõdés közepette alig hallottuk meg a stég mellett felállított másik két bot irányából jövõ folyamatos sípolást. A Tite botját is elhúzta egy érdeklõdõ. Társam nagy rutinnal kezdte meg a hal fárasztását. Az elsõ percekben a hal elakadt az akadóban, de egy kicsit lazítva a zsinóron sikerült kiszabadítania. A következõ pillanatban azonban már a másik botját is húzta valami. Elõször arra gondoltam, hogy a fárasztott hal gabalyodott bele a másik szerelékbe, de Tite határozottan állította, hogy ez egy másik kapás. Ezért én is bevágtam. Most már mind a ketten fárasztottunk. Ez már sok volt az aranykezû operatõrünknek. A fényképezõt letette és elszaladt a kameráért! Egyikünk állt a stég egyik sarkában a másikunk a másikban. A két hal pedig szépen komótosan rótta a köröket elöttünk.
Elõször az én halam fáradt el, amit sikeresen meg is szákoltam. A szájából még a szákban kiakasztottam a horgot és a hallal a szákban a társam segítségére sittem. Sikeresen megszákoltam az õ halát is! A két pontyot alig bírtam a matracra emelni, ráadásul még ott pihent az elsõ pontyunk.

két ponty egy merítõben

csak szépen sorban!

a hihetetlen eredmény
 

Még éppen elég fényt biztosított a lemenõ nap a fotózáshoz. A második pontyunk 13,60 kg volt a harmadik pedig 8,40 kg. Húsz perc alatt három botunkon volt kapás, a negyedik pedig -mint késõbb kiderült- el volt akadva. A remek fárasztások és csodálatos halak nagyon jó hangulatot adtak a riportunkhoz, amit a jövõ hónapban megjelenõ Sporthorgász magazinban olvashattok. Természetesen a szerelékeket csak a riport után vittük vissza, remélve, hogy az éjszaka is tartogat hasonló meglepetéseket. Ez azonban már egy máik történet.