Lac Du Salagou 2007

Olyan természetességgel ülünk le mi horgászok a vízpartra, mintha az adott víz az idõk kezdete óta ott lenne és csak bennünket várna. Kevés kivétellel így is van. De vannak vizek melyeknek mélyén történelmi múlt van. Ahogy Romániában, úgy nyugati barátaiknál a franciáknál is vannak tározók, melyeknek mélye emberi civilizációt rejt.
Valószínu, hogy nyugaton kicsit másképpen, de itt is elárasztottak szõlõ- és olívaültetvényeket, utat, hidat, buszmegállót, az útban lévõ házakat eldózerolták. Már hat éve horgászunk a dél-franciaországi LAC DU SALAGOU tározón, azon belül is egy kis szigeten a tó közepén.

A szigeten található faragott kövek,boltívek arról árulkodnak, hogy itt valaha épület állt.
2007 nyarán a tópartján nyaraltunk párommal - horgászni persze a kánikula és a nagy vizi forgalom miatt ilyenkor nem lehet- megismerkedtünk a kempingen a francia szomszédunkkal, aki már 25 éve!!! jár oda nyaralni minden évben. Elõkerült egy fotóalbum,melyet a helyi bolhapiacon lelt.
A fotós testvérpár Robert és Jean-Paul Dunoyer készítette, mellyel dokumentálták az 1969-es állapotot valamint megörökítették a rombolást és a tározó építését. Innen tudtuk meg, hogy a kis szigeten valaha kastély állott.
Valamint azt is megtudtam, hogy a sziget északi lábánál források fakadnak a víz alatt és ott a búvárok sok halat láttak. Ezt az információt már el is raktam õszi bojlis túránkra.

Október 13-án vágtunk neki az 1500km-es útnak Szlovénián keresztül, ahol is 200km-rel rövidebb az út mint Ausztrián át.
Uniós tagságukig nem mertünk egy határon való kipakoltatást megkockáztatni, ezért kerülõ úton utaztunk. Vasárnap 14.-án délelõtt megérkeztünk a tóhoz és behajóztunk a szigetre és a sátrakat vertük. Örömünkbe ürüm is vegyült, a horgászni szánt területet balról egy holland páros, jobbról egy svájci pár zárta el elõlünk zsinórjaikkal. Elkezdtünk alternatívákat keresni az etetések kialakításához. Itt nyilvánult meg a sziget nagy elõnye a parti horgászattal szemben. Forgószínpad szerûen 360 fokban tud az ember horgászni. Csak itt nem a sziget forog, hanem a horgász. A sziget ellenkezõ oldalán kerestünk, és találtunk meghorgászható helyeket. Második éjszaka már fogtunk halakat így nem okozott csalódást, hogy el kellett térni tervünktõl. Az idõ igazán jó volt, a nappali 25-30fok-ot éjjel 4-8fok váltotta fel. Ez egész héten stabil volt, így napi 1-2 kapás elfogadhatónak tunt.

Tudtuk, hogy a várt eredményekhez drasztikus változásokra lenne szükség. Ez pénteken illetve szombaton meg is történt. A két páros csomagolt és elutazott. A hollandok távozásának duplán örültünk, mert míg a svájciak mértékletesen etettek, addig a hollandok liberalizmusa abban nyilvánult meg, hogy lapátolták a bojlit a vízbe kilószámra. Tették ezt annak ellenére, hogy alig volt kapása a csapatoknak.
A másik változás vasárnap este következett be. Északról betört egy hideg front esõvel és erõs széllel. Ez a front már új etetéseken a fák közvetlen közelébõl érte horgainkat.
A jó idõjárás, a mértékletes etetés, valamint a jó bojli választás olyan hetet eredményezett,melyet míg élek nem felejtek el. Talán számokban: négy nap alatt 21 kapás, 14 megfogott hal, tíz kg alatt nem volt hal és 18 kg-os volt a legnagyobb. Élmény volt ezekkel a méteres nyurgákkal küzdeni.

Megesett, hogy fényképeznénk a 17,5kg-os halat mikor megszólalt a jelzõ. Hal vissza a zsákba, irány a csónakkal a tettes után. A vizen halljuk, hogy már szól egy másik jelzõ.
Csak remélni tudtuk, hogy akadóba megy és nem viszi el a botot.
A tettes közben 16 kg-os, már a merítõben pihent. Volt a sorozatnak egy mélypontja, amikor is 5 halat veszítettünk zsinórban. Hibát nem találtunk a szerelésben. Kagyló, kagyló mindenütt. Sziklán, ágon, fenéken, borotva módjára vágta el a 32-es fonott zsinórt. A következõ 5 viszont le lett fényképezve. Persze minden jónak vége szakadt egyszer, így ennek az örömpecának is vége lett, nem teljesen de csökkentek a kapások.

A harmadik héten szintén az elõzõ heti problémákkal kellett szembenézni.
Az idõjárás stabilizálódott, igazi strandidõ és teljes szélcsend szállt a tóra. Mindez nem volt elég, megérkezett egy osztrák és egy olasz páros. Akik jobbról és balról közre fogták a mi etetéseinket 8-8 bottal. Az osztrákokkal találkoztam a parkolóban és elmondtam nekik amit tudni kell a vízrõl.
Hangsúlyoztam nekik, hogy kevés a kapás így botonként 10 szem bojli bõven elég. Ennek ellenére 3nap múlva már elfogyott nekik egy 20 kg-os zsák.
Egy hétre jöttek és gondolták, hogy mindent egy lapra tesznek fel. Hát vesztettek, de mi is. A napi egy kapás nem volt már meg a mi 8 botunkra sem. Füstölögtünk is rendesen mikor jégesõ módjára hullott a bojli a mi etetésünktõl 40-50-m-re.
Ekkor elõvettük a fényképezõt és visszanéztük az elõzõ heti fogásokat. Ez valamelyest visszaadta a kedvünket. Persze, ezen a héten is fogtunk halakat, de nem voltunk megelégedve.

Már tavaly is egy hazai gyártó bojlijára alapoztunk a három hetes túrán.
Akkor meggyõzõdtünk a pécsi GIGANT SUSHI fogósságáról.
Most szintén Gigant Baits bojlikat használtunk, mégpedig az új gigamino termékcsaládot próbáltuk, a Gigamino ONE, TWO,TREE nevü bojlikat. A szokatlan ízkombinációk közül a hármaska (three), vagyis a húsos-foghagymás bizonyult a leg fogósabbnak, de a kettes (two) barackos-tintahalas adta a túra legnagyobb pontyát! Az új bojlik beváltották a hozzájuk fuzött reményeket. Sõt,többet is. A keszegektõl és rákoktól hemzsegõ vízben, 36 óra vízben lét után is volt kapás a bojlira.

De néha kevés a kifogástalan csali az eredményességhez. Nagyon sok tényezõ befolyásolhatja sikerességüket. Ezt vegyük minden esetben figyelembe mikor mi pálcát törünk egy bojli minõsége illetve egy víz halasítottsága felett.
Mert a horgász eredménytelenség esetén, e két dolgot állítja fel bűnbaknak legtöbbször.

Jó fogást kívánok mindenkinek a 2008-as évben is, görbüljön:

Elmont Károly