Néhány gondolatban be szeretnék számolni horgásztársaimnak az idei Háromfai Bojli Show eseményeirõl. A verseny szeptember 11-15. között került megrendezésre. Óriási szerencséje volt a rendezõknek és a csapatoknak az idõponttal, mivel a versenyt megelõzõ héten rendkívüli hidegfront vonult végig az országon, jelentõs lehûlést okozva a környezõ tavakban. A verseny elsõ és második napja még kissé borongós, szórványosan esõs idõt hozott, de jellemzõ volt a fokozatos felmelegedés. 

A versenyen Haragó Tibor (Tite) volt a társam, segítõnk pedig Bogár Gábor volt. A sorsoláson a 9 sz. hely jutott nekünk, amirõl elõször azt hittem, hogy a hosszú stég, de sajnos csak az elötte lévõ öböl volt.
 


Tite a szerencséskezű!

A táborverést követõen alaposabban szemügyre vettük az elöttünk található vízfelületet. A rendezõk a verseny elött bójasorok lerakásával behatárolták a csapatok mozgásterét. A mi öblünket teljesen leválasztották a tóról, vagyis a 8 és a 9 sz. helyrõl nem lehetett kihorgászni a nyílt víz irányába, csak magunk elé, egymással szemben. Ugyan ebbe az öbölbe szokták rendezni a bojlisulit is. Sajnos az öböl kettéosztása számunkra kedvezõtlenül alakult. A szemben horgászó horvát csapatnak jutott a 2/3-ad rész nekünk pedig az 1/3-ad. Ennek ellenére egy igazán kényelmes, rövid húzásokkal meghorgászható pályát kaptunk.
 


Az öböl "szigettel" a közepén, a szembe lévõ parton a horvát csapat.

Legfõbb érdekessége, az elöttünk található sziget volt. Néhány évvel ezelött ezt még sûrû nádas borította, azonban mára már csak két három nádcsomó, valamint egy kisebb facsoport jelezte a sziget helyét. A sziget jelentõsen kiemelkedik a környezõ öböl 1,8-2,0 m-es medrébõl. A felette mért vízoszlop magasság csak 40-60 cm volt.
Kétfajta bojlival készültünk a versenyre. Az egyik a Gigamino Three, azaz a hármaska volt a másik egy újabb fejlesztésem, ami szintén a gigamino család tésztájából készült, de egy különleges, új fûszeres ízzel, amit leginkább a curry-hoz tudnák hasonlítani. A csalizásra szánt bojlinak is volt egy különlegessége. Mindegyik szem bojligolyót kikönnyítettem egy parafa golyóval. A parafát belenyomtam a nyers tésztagolyó közepébe majd így fõztem és szárítottam. Két-két marék csalibojlival kényelmesen végighorgásztuk az egész versenyt. -az elején aggódtam, hogy kevés lesz, de a kapások száma sajnos elmaradt a várakozásomtól-.
Az elsõ nap délutánja, valamint az éjszaka teljesen eseménytelenül telt el. A legkisebb csippanás nem zavarta meg az éjszakai nyugalmunkat. Általános taktikaként a napi kétszeri csalizást határoztuk el. Reggel 7-8 óra között valamint este 6-7 óra között mentünk be frissíteni.
Szerda reggel újracsaliztunk, új helyeket kerestünk, bíztunk a nappali kapásokban. Sajnos a verseny végeztével már kijelenthetem, hogy érdemi esélyünk nem volt a nappali idõszakban a halfogásra. Ezt véleményem szerint az öböl körüli út jelentõs forgalma, valamint az öbölben erõsen megritkult növényzet okozhatta. A szerda délutáni újracsalizás elött 17 óra magasságában volt az egyetlen nappali kapásunk. Tite barátom botján jelentkezett az elsõ halunk. Gyors bevágást követõen csónakkal a hal fölé álltunk és megpróbáltuk a tök közül kivezetni. Sajnos néhány perces huza-vona után sikerült a halnak kereket oldani, mi csak az egyik tök gyökerét tudtuk kihúzni. Felbuzdulva az elsõ kapáson, még körültekítõbben próbáltuk elhelyezni éjszakára a csalijainkat. Szerencsére ennek meg is lett az eredménye. Éjjel fél kettõkor erõs kirohanással jelentkezett a jobb oldali botomon az elsõ halam. Gyors és igen erõteljes fárasztást követõen boldogan szákoltuk meg a verseny harmadik legnagyobb pontyát, egy 16,20 kg-os tükröst. Ez a hal az elöttünk lévõ zárt, sûrû tökmezõ szélérõl, 20 cm vastag iszapról kapott.  Gyors csalizást követõen visszafeküdtünk aludni. Éppen csak elaludtam, ismét szólt a kapásjelzõ. Legnagyobb csodálkozásomra újra ugyan az a boton jelentkezett a kapás. Pont hajnali négy óra volt. Ezt a halat már sokkal könnyebben a szákba tudtuk terelni, a mérlegelésnél 9,20 kg-bizonyult. A reggeli mérlegelésnél a két halunkkal bizony jócskán fölkapaszkodtunk a mezõny elejébe.


Legnagyobb halunk 16,20 kg, egyben a verseny harmadik legnehezebb hala.

A csütörtöki nap eredménytelenül telt el, az éjszaka azonban újabb halat adott. Tite botjára hajnali fél négykor végre bejelentkezett egy ponty. Az elöttünk lévû "sziget" mellõl a törésrõl fogtuk a halat. Ítt a víz már 1,60 m mély volt, kissé iszapos fenékkel. A csalit a tökszárak közé helyeztük el. Ezt az etetést a "hármaska" bojlival etettük és csaliztuk.


Harmadik halunk.

A péntek napközben megint csak eseménytelenül telt el. Az utolsó éjszakára azonban igyekeztünk maximálisan felkészülni. A csalijainkat már a leg extrémebb helyekre raktuk le. Megfigyeltük, hogy közvetlenül a part alatt néhány pontyugrás, fordulás tapasztalható, ezért négy botból hármat teljesen kitettünk a part mellé. Jobb oldalon a hosszú stég irányába csak egy fordító pálca alkalmazásával lehetett a zsinórt a kiválasztott helyre behúzni. Természetesen éjjel elõször erre volt kapásunk! Szokás szerint fél kettõkor elhúzta a csalinkat a ponty. Gyors fárasztás után boldogan szákoltam a 9,80-as pontyot.


Az utolsó éjszaka part alóli tükröse.

Egy órával késõbb az én part menti botom is megelevenedett. Rendkívül dinamikus tempóban, hangos visítással iramodott meg a hal a nádszélben. A bevágást követõen egy erõteljes bólintás után azonban teljesen megkönnyebbült a szerelékem. Elõször zsinórszakadásra gondoltam, de sajnos még ennél is banálisabb dolog történt. A halak védelmében felrakott leadcore elõtétzsinór csúszott szét a forgókapocsból. Az elõke, az ólom és a leadcore a ponty szájában maradt, én meg csak az üres zsinórt tekertem vissza a dobra.

Több kapásunk sajnos már nem volt a versenyen, így hat kapással, négy kifogott hallal tudtuk zárni a vetélkedést. Ez a teljesítmény a 11. helyezésre volt elég. Összességében egy nagyon kellemes hangulatú de sajnos elég kapástalan versenyként éltük meg a "Show-t"!


Eredményhirdetés után.

Az eseménnyel kapcsolatban néhány általános észrevételemet, javaslatomat szeretném még leírni:

  • A Háromfai verseny évrõl évre kevesebb fogással jellemezhetõ, ezért fel kell készülni a halak keresésére. Nem szabad szoktató etetést kialakítani, bója mellett több napig várni a kapást, hanem a csalit állandóan mozgásban tartva (max. fél nap) folyamatosan keresni a halat.
  • Az etetést korlátozni kell néhány szem bojlira és esetleg egy marék pelletre.
  • Folyamatosan figyelni kell a vizet, az árulkodó halmozgásokat.
  • A csalit nem a legkézenfekvõbb "klasszikus" pontyos helyre kell letenni, hanem a periférikus területeken kell a pontyokat keresni.
  • Fárasztásnál határozottan, keményen kell a hallal bánni, nem szabad engedni, hogy a fenék közelében a tök gyökerei közé keveredjen. A töklevelekbe már belecsavarodhat, ezzel inkább csak magát fárasztja ki, innen kiszákolható.


A boldog gyõztesek.


 Mindenkinek jó horgászást kívánok!